Tiszta vizet öntünk a pohárba

Magyarországon évente több mint 60 ezer ivóvízmintából összesen közel 900 ezer vizsgálatot végeznek. Ezek eredménye alapján a szolgáltatott ivóvíz minősége megfelel az európai átlagnak – írja cikkében a Vasárnap Reggel című hétvégi magazin legutóbbi száma. Az elosztóhálózatban, különösen az épületek belső vízhálózatában azonban előfordulhatnak olyan anyagok, amelyek a vízminőség romlását okozhatják. Vargha Márta biológus, a Nemzeti Népegészségügyi Központ vízhigiéniáért felelős vezető főtanácsosa tanulmányában más veszélyforrásokra is kitért.

A jó ivóvíz nem tartalmaz kórokozókat, kémiai anyagokat, radioaktív anyagokat egészségére ártalmas mennyiségben. Az azonban

irreális elvárás, hogy a víz egyáltalán ne tartalmazzon olyan anyagokat, amelyek nagy koncentrációban szennyeződésnek minősülnek

– fejtette ki a szakember hozzátéve: napjainkban számos olyan nagy teljesítményű vizsgálati módszer van, amellyel a szennyezőanyagok több nagyságrenddel a megengedett határérték alatt is kimutathatók, ezért nem az a kérdés, vannak-e benne ilyen anyagok, hanem hogy az ivóvíz minősége megfelel-e az egyébként szigorú előírásoknak, és az egyes károsnak minősített komponensek a kimutatott koncentrációban egészségügyi kockázatot jelentenek-e. A másik fontos tényező az úgynevezett fogyasztói elfogadhatóság, vagyis az érzékszervi tulajdonságok: a víz íze, színe, szaga, zavarossága. Hiába felel meg ugyanis az ivóvíz valamennyi paramétere a jogszabályi előírásnak, ha az ember nem szívesen issza meg…

„Az elmúlt évtizedekben elsősorban az arzén állt az ivóvízminőség-javítás fókuszában. Ez indokolt is volt, hiszen közel 1,5 millió embert érintett, miközben igazoltan növeli a hólyag-, tüdő- és bőrrák kockázatát. 2019-re több mint 400-ról 16-ra csökkent az érintett települések száma, így a figyelem újabb problémák felé fordulhatott. A következő feladatot a vízkezelésből származó kockázatok, különösen a fertőtlenítési melléktermékek és az elosztóhálózattal összefüggő szennyezések kezelése jelenti” – fejtette ki Vargha Márta.

A gerincvezetékek kezelése az ivóvíz-szolgáltatók feladata, ám a vízórától már az épület tulajdonosáé ez a felelősség.

A gerincvezetékeken elsősorban a hálózatok elöregedése, a vas-, mangánlerakódás és a vízkőkiválás és az ezeken megtelepedő mikroorganizmusok hordozzák a veszélyt. Épületen belül nagyobb a kockázat, mert itt melegebb a víz, vékonyabbak a csövek, a felhasznált anyagok minősége is változó és a karbantartások is ritkábbak.

A csapból is folyhat ásványvíz

Hazánkban 120 kút és forrás ad elismerten természetes ásványvizet, közülük 40-50 olyan van, amelyből a kinyert vizet palackozzák és forgalmazzák. Az elmúlt húsz évben dinamikusan nőtt az ásványvíz fogyasztása, ma már évente több mint 100 liter fogy fejenként, pedig a legtöbb településen a csapvíz is kifogástalan minőségű Magyarországon, így felesleges energia- és pénzkiadás palackban hazacipelni a boltból. A csapvíz a leggyakrabban ellenőrzött élelmiszer, összetételét a hatóság hetente többször ellenőrzi. Egy friss eredmény szerint a vizsgált ásványvizek kétharmadának kisebb vagy akkora volt az ásványianyag-tartalma, mint a csapvizekének.