Újra népszerű a mályvarózsa

A Kis-Ázsiában, Törökországban honos mályvarózsa (Althea rosea) az 1400-as években került Európába, kertészeti változatai azóta Észak-Európa és Ázsia parkjaiban és kertjeiben is díszlenek. A fennmaradt leírások szerint már az ókori görögök és rómaiak kertjeiben is virított, a középkorban a hazatérő keresztes lovagok terjesztették el, a szerzetesek pedig Európa-szerte hosszú ideig gyógynövényként tartották a kolostorkertekben.

Fejlődése, gondozása

A mályvarózsa kétnyári növény, amely az első évben csak rozettás elrendezésű, csipkés szélű leveleket hoz, a második évben viszont nyár derekától szeptemberig szinte folyamatosan, fürtökben nyílnak a virágai. Ha a zöld termés megbarnult, kiszáradt, a termést megtörjük, és máris hozzájutunk a magvakhoz, amelyek szintén csak a második évtől fejlődnek ki. Ezeket a következő évben, április közepétől lehet ládába vagy szabad földbe vetni. A ládában kelt növénykéket augusztusban ki lehet telepíteni végleges helyükre a kertbe, míg a szabad földbe vetett növényeket húsz cm-es tőtávolságra célszerű ritkítani.

Erőteljes gyökérzete miatt nem igazán lehet átültetni, ezért alaposan gondoljuk meg, hogy hová kerül.

Napos fekvést, tápanyagban gazdag humuszos, nem túl nedves talajt igényel. Tavasszal szórjunk szárított, érlelt marhatrágyát a tövek köré!

Aszályos időszakokban nyáron érdemes rendszeres locsolni, valamint az öntözővízhez kéthetente egy kevés tápoldatot keverni.

Fő ellensége egy gombás betegség, a mályvarozsda. Ha megtámadta a növényünket, a beteg leveleket lehetőség szerint olyan gyorsan távolítsuk el, amilyen gyorsan csak lehet (emiatt nem kell aggódnunk, mivel gyorsan kinőnek újra). A palántákat földi bolha, az érlelődő magokat ormányosbogár is pusztíthatja. Ahol ezek a kártevők megjelentek, ott néhány évig tanácsos felhagyni a mályvarózsa nevelésével.

Hova ültessük?

Bár a szél túlzottan nem tépázza meg, magassága miatt érdemes fal vagy kerítés mellé telepíteni, mivel élő virágfüggönye jótékonyan takarja a kevésbé mutatós melléképületeket. Szoliterként figyelemfelkeltő, csoportban nosztalgikus, falusias hangulatot kelt. Jól mutat napraforgó, lángvirág, szarkaláb mellett vagy egynyári ágyások hátterében.

Szalagágyban, illetve vegyes vagy csoportos ültetés esetén középen legyenek a mályvák, míg a két szélen más, alacsonyabb fajták helyezhetők el. Vegyes vagy mozaikszerű ültetés esetén a magasságon kívül a társnövények színkombinációjára is ügyelni kell. Fehér mellé piros vagy valamilyen sötét, sárga mellé sötét vagy lila színű fajta ajánlható.

Dr. Kováts Zoltán professzornak sikerült olyan új fajtákat nemesíteni, amelyek már az első évben virágoznak:

a Hungária és Balaton sorozatok, a Holló és Otelló festőmályvák gyorsan világhírnévre tettek szert.

A jelentős színválaszték mellett az alacsonyabb Balaton fajtacsoport és a magasabb Hungária közötti szintbeli eltérés is jó tervezési lehetőséget nyújt.

Külön ki kell emelni két sötét színű fajta, az ‘Eger’ és ‘Holló’ típusokat, ezek ritka színek a kertben, de túlzott alkalmazásuktól azért nem árt óvakodni.

További érdekes cikkeket, növényápolási tanácsokat olvashat a Lakáskultúra magazin oldalán!