2009.10.08. 06:31
Jó emberek, rossz emberek
A Tulipán utcában mindenki tudta, hogy János bácsi nem jó ember. Akkor sem, ha színjózan – két-három havonta ilyen is előfordult –, s akkor sem, ha már délelőtt megivott egy demizson novát, ezáltal megszűnt kezének heveny remegése.
Többnyire a ház körül tett-vett, ha pedig nem, akkor kiült a lócára, és hasznos tanácsokkal látta el az arra járókat. A népek megsüvegelték, s a családi beszélgetések során példaként emlegették a nevét. Ilyen egyszerű volt néhány évtizeddel ezelőtt a világ. Azóta összetettebbé vált: mintha csak a kényszeres rosszindulat maradt volna meg, amit azonban nem elégít ki Mári néni elagyabugyálása.
A beteges ártani akarás átszövi életünket a politikától az utcaseprésig. A levében fővünk, menekülési útvonal nincs, jeges, mocskos mancsát buldogakarat irányítja. Lételeme a talajtalan bosszú, motorja a hatalomvágy, tűzön-vízen át. A régi vágású rossz emberek kihaltak. És bizony hiányoznak, legfeljebb Mári néni nem mond értük imát.
A betegesen jóakarók – ha vannak még egyáltalán, jómagam rég találkoztam velük – pedig szobájuk mélyén várják, hogy eljöjjön az ő idejük, mert az azért mégsem tartható, hogy a csatorna zagyát a patkányok irányítsák.
