2009.10.06. 05:14
Méltóképpen az elődökhöz
„Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei, virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük” – ezek voltak a 160 éve kivégzett aradi vértanú, Kiss Ernő utolsó mondatai.
De túl azon, hogy ezt megállapítjuk, az is dolgunk, hogy vigyük, tovább örökké azt, amit úgy hívunk: Magyarország. Amit úgy hívunk: nemzet. Amit úgy hívunk: mi. Ez az igazi kötelesség. Ez nem kívülről kötelez, nem rendelet, nem rendszabály. Belső késztetés. Százhatvan éve Haynau kegyetlen bosszút állt, sem Istent, sem embert nem ismerő gyűlölettől áthatottat. Sok száz életet kioltva, sok ezret megnyomorítva. Mert a nemzet szabadon akart élni. A történetet ismerjük.
Nos, itt a szabadság. S mindannyiunkban lakozik egy forradalmár, egy hős, egy kiválóság, vagy épp egy hétköznapi csoda. Tízmillió hős persze nem kerülhet a történelem örökbecsű lapjaira. De mindennap akad valami, amivel előrébb mozdíthatjuk nemzetünk dolgait. Ha egy hajszálnyit, hát annyit. Tehetségünk szerint. De azt tegyük meg. Akkor méltók leszünk az elődökhöz. Különben csak üres zaj, bármily teli torokból harsogjuk is a Himnuszt.
