ElpáH(E)OLó

2010.08.27. 06:10

Ez már a vég kezdete

Juj, annyira lelkizős vagyok, hogy egy érzelmesebb reklámon is el tudom sírni magam. A mondatot olvastam valahol, úgy emlékszem, egy interjúban.

Suha Péter

De jobb szeretném, ha inkább álmodtam volna. Nem azért, mert bármi bajom lenne az interjú alanyával, sőt igazából még azzal sem, ha a színésznő őnagysága érzékeny lelkű, elvégre ez amolyan szakmai követelményféle lehet. Élni és beleélni. Az az ő magánügye, ha a világ rezdülései lelke finom hártyáit – bónusz: van-e a léleknek hártyája? – reklámok lágy hullámaival rezegtetik. Ha ezt a nagyvilág elé tárja, hát tegye. Az egyetlen baj, hogy ez kortünet.

Fogyassz! Ismerjük, sőt tudjuk, gyakoroljuk a leckét. Vágyakozunk tárgyakra és élményekre, pici hiba, hogy ezek értékét pénzben mérjük. Mert az olyan egzakt. Tudjuk, hogy minden csodás karrier egy jó szemcseppel indul, mert akinek kipirosodott a szeme, az Armani-öltönyben és tizenöt diplomával is egy kórosan elváltozott lúzer. Tudjuk, hogy a családi tűzhely melege önmagában kevés, ha nem rotyog tasakos leves az indukciós főzőlapon, hogy aztán a mintacsalád makulátlan toalettben onthassa a csodaanyára az elismerést.

Tudjuk, mellesleg a józanabbik eszünkkel, hogy a világ nagyon nem ilyen. Tudjuk, hogy a siker nem az élelmiszer-színezékeken múlik, de még csak nem is a fogkrémen vagy a vécéillatosítón, a Petiékén. Tudjuk, hogy egy hamis világ után vágyakozni is hülyeség. Tudjuk, de azért engedünk a sodrásnak. Mert olyan jó néha elrévedezni némely szavakon. És sírdogálni kicsit.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!