Eltérítések

Nem vonnék le mélyreható következtetést abból, hogy a kormány mikor a magánemberek mágánpénzére, nyugdíj-megtakarítására és befizetéseire rá kívánja tenni a kezét, oly szavakat tol a köztudatba, mint eltérítés és átirányítás.

Az eltérítés igen hasznos szakkifejezés, rendkívül praktikus, tömör és láttató: leginkább a légikalózok esetében használatos módszerekre utal. Az átirányítással pedig többnyire akkor élünk, ha elérhetőségünk egy kommunikációs ponton teljesen lehetetlen, vagyis nem tudjuk fogadni a megkeresést, s egy másik elérhetőséget jelölünk ki erre a célra. Tehát a valóságban saját magunkat tesszük jelenlevővé vele, mely jelenlétünk éppen arra szolgál, hogy teljes felügyeletet gyakorolhassunk folyó ügyeink fölöttt. Az átirányított pénzekkel mindez aligha lehetséges.

Célszerű eljárás a fenti kifejezések behelyettesítése is, például mi történne, ha eltérítenénk egy pénzszállító autót vagy felkérnénk az ország tíz leggazdagabb emberét, hogy ideiglenesen irányítsák át jövedelmüket a mi folyószámlánkra. Nyilvánvaló, ilyesféle mutaványra, mint magánszemélyek, különösebb erőszak, illetve hatékony fenyegetés nélkül nem lennénk képesek. Egy ilyen felszólításra az érintettek úgyszólván a szemünk közé röhögnének. Illetve a törvény hatékony fellépését vennék igénybe az eredeti szándékunktól való eltántorításhoz. Az állammal másként áll a helyzet, nem kell csuklyát húznia és fegyvert ragadnia, mert ő maga a törvény és a rend. Csak önmagán kell átlépni, ha erőszakot kíván tenni.

Ha nem tudunk különbséget tenni az általunk erre megbízott hatalmak jó szándékú segítsége és az állami erőszak és rablás közt, akkor egyszer csak azt vesszük majd észre, hogy tényleg el vagyunk térítve. Visszairányíthatatlanul.