Ágyúra verébbel

Tegyük fel, hogy reggel nem ballábbal kelek – ez már önmagában anakronizmus –, s mivel éjjel egy médiatündérrel álmodtam, elhatározom, hogy internetes napló írásába kezdek. Nem kerül semmibe, ráadásul névtelenül osztogathatom az észt. Fél tízkor regisztrálok, tízkor megejtem az első bejegyzést. Nagyot szeretnék durrantani, ezért arról értekezek, hogy Piripócs határában hajnalban olajat találtam, s a kuvaitiak már el is kezdték a kitermelést. A posztot kiteszem, majd a kávémat kortyolgatva várok, hogy a hír önjáróvá váljon.

Úgy is lesz. Fél 11-re a Reuters (vagy a CNN vagy az ITAR-TASS, nekem tökminegy) korábban sosemvolt, viccesen haryjanos.hu-nak elnevezett blogomon már fel is fedezte a szenzációt. A forint szárnyalni kezd, Piripócs önkormányzata a tőzsdével kacérkodik, s a község – nagyjából az Alvég-Felvég vonalon – máris két részre szakad.

Életszerű? Legalább annyira, mint ha ischlerért állnék sorba a Táltos presszó pultjánál. Hasonlót érezhetett a minap Ángyán József leköszönt államtitkár is, aki távozásakor a mezőgazdaságban tapasztalható maffiamódszerekről beszélt. Ezt követően, láss csodát, egy korábban nem is létező internetes portálon megjelent egy lejáratására irányuló cikk – más bejegyzés azóta sem –, amit a fősodor azonnal felfedezett. Ilyen ez.

Kivételesen ma reggel jobb lábbal keltem, s úgy döntöttem, inkább mégsem vezetek blogot. Még a végén elhiszik, hogy tényleg olajat találtam. Pedig nem is én voltam, a maffia meg végképp nem lehetett. Netán valamely oligarcha...? Az kizárt, olyan nincs. A tévében is megmondták.