Akik csak jót akartak

Öt hatósági ember – két volt rendőr, két rendőr szakközépiskolás és egy mezőőr – állt büntetőperben a törvényszék előtt az elmúlt héten Egerben. Jogellenes fogva tartással, valamint hivatali eljárásban való bántalmazás bűntettével vádolja őket az ügyészség. Tettükért, ha bebizonyosodik, hogy valóban elkövették, amit a terhükre ró a vádhatóság, akár súlyos büntetéseket is kaphatnak, amelynek mértékét a bíróság hivatott meghatározni.

Hangsúlyozni kell külön is, hogy egy-egy ilyen eljárásban nincs jelentősége, hogy mennyire „rongy emberek” a sértettek. Legyenek bár az eszméletlenségig részegek, vonuljanak bár csapatban úgy, hogy a nem általuk termelt termény lapítja a biciklijük kerekeit, vannak szabályok amelyeket a „jó oldalon” állóknak be kell tartaniuk. Még akkor is, ha a helyzet egyértelműnek tűnik: frissen szedett krumplitól duzzadó zsák, nyolcasokat rajzoló nyikorgó kerekek az esti szürkületben.

Az öt hatósági ember érveit persze hajlamos magáévá tenni az ember. Hiszen ők csak jót akartak. Elvinni a diszkó helyszínéről a mások szórakozását zavaró ittas fiatalt, megakadályozni a tolvajokat a lopásban. Egy mindenkivel kötözködő ember nem kultúrházba való, a burgonyát pedig nem a szüretelők ültették. A vádlottak meggyőződése, hogy nem tettek semmi törvénybe ütközőt, sokkal inkább a dolgukat végezték, amikor a legjobb szándékkal beavatkoztak.

Csakhogy a jó szándék ezekben az esetekben kevés. Kellene a szakszerűség, a türelem. Egyébként itt is tetten érhető a régi mondás igazsága: a pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve.