Érzelmek és erőszak

Magunknak is köszönhetjük, hogy tombol az erőszak hazánkban. De főleg annak a két évtizede tartó megosztottságnak, amit a politikai elit nap mint nap gerjeszt. Ennek eredményét sajnos látnunk kell pénztárcánk, a számlánkon szereplő összeg folyamatos zsugorodásán, az árak állandó emelkedésén, a legfőbb kérdésekben a megegyezés szikráját is nélkülöző társadalom- és gazdaságpolitikán. Nem csoda, ha a környező államok – ahol képesek voltak összefogni a lakosok – már messze lehagytak bennünket.

A válsággal tetézve mindez azonban az egyre drasztikusabb magatartások térnyeréséhez vezet. A honatyák egy részének minősíthetetlen, személyeskedő, fölöslegesen agresszív, a józan érvelést rendre mellőző fellépése az állam polgárait is mindinkább durvaságra ösztönzi a vitákban. A felkorbácsolt indulatok, érzelmek pedig beláthatatlan következményekkel járhatnak a szélsőséges eszmék terjedésén túl is.

Például olyan cselekedetekre, mint az elmúlt hetekben a kulcsi családirtó, a Baranyában vadászokra fegyvert fogó rapsic, a lövészklubban két embert kivégző soproni fiatalok rémtetteire. Hevesben egy karácsondi tinédzser az apját verte brutálisan agyon pár éve, Egerben az elkövető a barátja életét oltotta ki szódásszifonnal ütve, betonhoz csapva a fejét.

A három csapás a büntetési tételekben nem segít. Az e hazában élők mentalitásának kellene pozitívan megváltoznia, az emberi értékek, érzések maximális tiszteletben tartásával, élükön a választott vezetőkének. Addig, amíg nem késő.