ElpáH(E)OLó

2015.08.07. 15:38

Versek koldusa

„És tüze? Tüze van, uram? Mert bennem már kihunyt. Csak a versek vannak, a versek…”

Porcsin Zsolt

Ültem a park szélén egy padon. Magamba révedve gondolkodtam a világ soráról. Ahogy azt sokan mások is teszik mostanság, mindig. Merre megyünk? Hová tartunk? Jól van ez így? S mitől lenne jó? Meddig? Miért?

Hirtelen elém toppant egy kis ember igen kopott, nagyon elkoszolódott ruhában. „Uram, adna egy szál cigarettát? Kérem!”

Az a fajta meghatározhatatlan korú férfi volt, negyven és hatvan között, olyan arccal, amin valószínűleg rég pihent meg mosoly. „Kifizetem!” - szólt határozottan, és belenyúlt a nadrágzsebébe, kivett egy maroknyi aprópénzt, elém csörgette piszkos ujjainak rácsa mögött rázva tenyerében.

Adtam neki egy szál cigarettát, intettem: nem kell fizetség. „Köszönöm! Akkor kap valamit ajándékba tőlem.” Elkerekedő szememet látva gyorsan folytatta: „Egy verset adok magának, uram. Petri György jó lesz?” Meglepve bólintottam, mire ő haptákba vágta magát, kiegyenesítette a hátát, megköszörülte a torkát, tenyerét combjához szorította, mint kisiskolások a versmondó versenyen.

„Hírösszefoglaló” - mondta a vers címét, aztán a megírásának évszámát is, lassan, tagoltan, kitartva: 1974. És szavalt lángoló tekintettel.

„ Mint lépcsőzugban a pormacska: gyűlik puhán a korszak mocska.”

A rövidke költemény végén meghajolt, csinált egy katonás hátraarcot, lépett két határozottat, aztán hirtelen megtorpant, bizonytalanul visszafordult. „És tüze? Tüze van, uram? Mert bennem már kihunyt. Csak a versek vannak, a versek…”

Ezek is érdekelhetik