ElpáH(E)OLó

2017.04.12. 17:08

Legyintés

Ezt te már úgysem értheted...

Juhász Henrietta

Gyermekként haragosan tekintettem a nálam idősebbekre, akik miután megosztottak velem egy-egy múltbéli történetet, meg sem várva reakciómat csak legyintettek: „de hát te ezt már úgysem értheted”. A már szóval eleve elvették tőlem a lehetőséget, jelezvén, hogy a későbbiekben sem lesz arra módom, hogy felfedezzem azokat az érzéseket és élményeket, amelyeket történeteikkel tovább adtak.
Ahogy telnek az évek, egyre többször fordul meg a fejemben, hogy vajon a most születő gyermekek értik-e majd, mit jelentett számunkra mikor a hintánkban ülve egysze­rűen csak elképzeltünk egy-egy történetet, ekképp a képzeletünkkel játszottunk és nem a számítógép előtt ülve, s az élményeket, amiket átélhettünk, még hosszan sorolhatnám.



A másféle gyermekkor másféle igényeket szül bennük, sokkal céltudatosabbak a gimnáziumi évek alatt, mert tudják, másképp nem érhetik el az álomegyetemre a bejutási ponthatárt, s ha nem járhatnak az álomegyetemre, nem lehet övék a jól fizető álom­meló és minden földi jó, ami vele jár. Ha kell diákmunkát vállalnak, az iskola mellett pluszképzéseket végeznek és sokan közülük rajonganak egy-egy gyártó technikai vívmányaiért. Lassan már attól félek, ők is csak legyintenek felém, mondván, én ezt nem érthetem. Így hát itt állok a múlt és a jövő mezsgyéjén és a kettő között igyekszem elsimítani a jelent, hátha megmarad a lehetőségem, hogy legyintés nélkül el tudom majdan magyarázni utódaimnak a múltat.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!