Levendulaszüret

Az elmúlt pár napban sorra olvasom a híreket levendulaszüretekről, fesztiválokról, gyönyörű fotókat látok a lila növénytengerben üldögélő, szemlélődő emberekről. Tihanyban idén több ezren látogattak el az ültetvényekre, hogy maguk szedhessék le a növényeket, de a megyénkbeli Egerszalókon is rendkívül népszerű volt a program.

Kevesen tudják, hogy a levendulatermesztés kultúrája Bittera Gyula európai hírű gyógyszervegyész, gyógynövényszakértőnek köszönhető, aki az 1920-as években telepítette az első ültetvényt a Csúcs-hegy oldalában, a Tihanyi Apátságtól bérelt mintegy 20 hektárnyi területre.

Sokan esküszünk e gyógynövény jótékony hatásaira. Űzhetünk vele rovarokat, kezelhetjük náthánkat, fejfájásunkat, vagy alhatunk egy jóízűt, ha olajából néhány cseppet a párnánkra cseppentünk belőle. Hogy honnan és miért támadt napjainkban a levendula iránti olthatatlan érdeklődés, és szenvedély, csak találgatni tudok.

Nyugalomra, csendre, tisztaságra vágyunk. Olyan illatokra, ami nagyanyáink szekrényeiből áradt valaha a keményített vásznak közé rejtett, molyűzésre is alkalmatos növénytől. Élményekre, amelyek feledtetik velünk a hétköznapi gyarlóságainkat, félelmeinket.

Szép a szó is: levendulaszüret. Ennél rosszabb hóbortunk soha ne legyen!