ElpáH(E)OLó

2017.06.27. 15:00

Üzenetek

Messengeren és más „varázsgömbökön” csacsognak.

Sike Sándor



Azt, hogy mi mindenre képes az ember a szerelemért, egy korosabb illető talán precízebben meg tudja fogalmazni, mint a fiatal. Ezért veszem a bátorságot, hogy Szent Iván-éj után előhozzam a témát.



Itt van mindjárt a máglyaugrás, mely rituálét a szerelmespár szívesen vállalja az év legrövidebb éjszakáján. Mifelénk, ezen a szélességi fokon be is sötétedik éjjelre, elkel a tűzből sugárzó világosság. Jártam már persze közel a sarkkörhöz június közepén, mint ahogyan az akkor Leningrádnak nevezett Szentpéterváron is. A sarkkörön túl a napnyugta és a napkelte között a határ megvonhatatlan, az orosz városban pedig épp csak szürkülni kezd, s máris pirkad. Tüzet nem ugranak hát a finn vagy a szláv ifjak ezeken a helyeken.

Miközben a szerelem egyetemes, időtlen és kiszámíthatatlan, a hozzájuk kapcsolódó szokások a legkülönfélébb egyedi változatokat veszik fel. Így volt ez mindig, mint ahogyan az is, hogy az idősebb nemzedék örökké kétkedéssel, sokszor megütközéssel fogadja a változásokat. Aztán az egykori fiatalok maguk érlelődnek kételkedésre kapható idősebb korosztállyá.

Ezért is kell óvatosságra inteni kortársaimat, amikor háborognak amiatt, hogy a mai gyerekek messengeren és más „varázsgömbökön” csacsognak át a szomszéd házban lakó kedvesüknek ahelyett, hogy leülnének a két épület közötti park padjára. Csak óvatosan a kritikával! Ki meri állítani, hogy évtized múltán a messengeres matricaküldést nem tesszük meg csoportos, Szent Iván-éji népszokássá?

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!