ElpáH(E)OLó

2017.07.03. 14:10

Bérbolyongó

Csoda történt, mert rátaláltam az igazira, s azóta is abban az albérletben élek, élünk a párommal.

Juhász Henrietta



Az albérletpiac árának és kínálatának alakulását 2011 nyarától figyelem a megyeszékhelyen. Kálváriám azzal kezdődött, hogy nem kaptam az akkor még főiskola kollégiumaiban férőhelyet. Nem ismervén a várost, nem épp a legfrekventáltabb helyeket sikerült felkeresnem: egy lakást elszeparálva egy lakóháztól város szélén és egy másikat egy bolt felső emeletén, a Mátyás Király úton – itt éltem le egy évet. A hangulat közel azonos volt egy kollégiuméval, de az ára annál azért valamivel magasabb.

Aztán csoda történt, mert rátaláltam az igazira, s azóta is abban az albérletben élek, élünk a párommal. Nem kívánhattam volna magamnak a tulajoknál rugalmasabbat, megértőbbet álmaimban sem, az ára pedig öt év alatt mindössze ötezer forintot emelkedett. Nem így a város többi kiadó lakásának ára, amit valamiért azóta is figyelemmel kísérek.

A kínálat mondhatni hónapról hónapra változik: hol kevesebb, hol több a városban fellelhető bérlemény, amit befolyásol az is, hogy épp szünidő van-e az egyetemen. Ám az átlagár öt-hat év alatt nagyjából 60 ezerről 80–100 ezer forintra emelkedett, s vele együtt nőtt a kritériumok száma is. Van, ahol azt kérik: ne költözzön pár, állatok, és gyerekes család meg végképp. Ők már vegyenek sajátot, ugyebár… Csakhogy sokaknak se lakásra, se törlesztőre, de még albérletre is csak szűkösen telik a havi keretből, ami nem nőtt párhuzamosan a kiadási árakkal.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!