2010.11.16. 00:00
Hagymaleves, az étlapok sztárja
A könnyen és sokat termő, jól elálló hagymából készítendő leves a római kor óta sokat fejlődött. Az egyiptomiak által szentnek tekintett hagyma az idők folyamán meghódította a világot. Valutaként használták, afrodiziákumnak vélték, a görög tornászok tonnaszám ették, hogy növeljék az erőnlétüket, míg a gladiátorok hagymalével kenegették - a feszesebb izmok reményében - önmagukat.
Finom és egészséges
Élelmezési szempontból már a rómaiak idején egyértelmű volt, hogy a viszonylag igénytelen, jól termő és emellett igen egészségesnek tartott növényből könnyedén készíthető sokféle étel. Sülve, főve, olajban kisütve ették a hagymát - és persze levesként. A megfőtt hagymát némi kenyérrel és olívaolajjal meg vízzel elkeverték, és már kész is volt a leves.
A pórnép levese manapság már az elit éttermek étlapjain is gyakorta fellelhető, és klasszikus karácsonyi fogássá is vált a franciáknál. Ennek oka pedig nem más, mint hogy a hagyma finom. És nem utolsó sorban igen egészséges.
Hagymahistória
A ma ismert és kedvelt hagymaleves alapja a 17. századi francia hagymaleves. Ennek főszereplője pedig a karamellizált hagyma.
A francia szájhagyomány szerint a leves modern változatát XV. Lajos találta fel. Egyszer egy vadászatból megtérve a vadászházban csak száraz kenyeret, hagymát, pezsgőt és vajat talált. Ezekből az alapanyagokból volt kénytelen dolgozni, így született a hagymaleves. Más históriák szerint a Napkirálynak volt hasonlóan szűkös a kamrája egy vadásztúra végeztével, így ő volt a nagy feltaláló. Sőt még azt is mesélik - legalábbis az öreg Dumas -, hogy az ízekre fogékony Stanislaw király szinte könyörgött Versailles-ban a fenséges leves receptjéért. A végén az a megtiszteltetés érte, hogy könnyező szemmel figyelhette, amint a veje, XV. Lajos főszakácsa elkészítette a csodás hagymalevest.