A falusi emberek is inkább az üzletben veszik a húst

Az uniós irányelvek szerint az illetékes hatóságnak naprakész listát kell vezetnie a sertést és egyéb állatokat tartó gazdaságokról. Erre járványügyi és élelmiszer-biztonsági szempontból is szükség van; fontos például tudni egy kolbászról, hogy az alapanyagul szolgáló disznó melyik gazdaságban vagy milyen háztáji körülmények között nevelkedett. Heves megyében, akárcsak az egész országban, rendkívül visszaesett a háznál, ólban tartott állatok száma.

Ma már csupán a legritkább esetekben tartanak olyan disznót a falvakban, amelyet leadásra szánnak, leginkább a saját, esetleg a bővebb család igényeinek megfelelő sertést nevelnek. Az elmúlt években a folyamatosan apadó létszám oka a magas terményárakban, valamint az ehhez alig igazodó felvásárlási árakban keresendő.

A veszteséget termelő ólakat kiürítették a gazdák, akiknek ez volt az egyetlen megélhetési forrásuk, vagy – s ez volt a gyakoribb – inkább kiegészítő jövedelmet, friss élelmiszert biztosított a disznótartás. A háztájiban sokszor a saját földön megtermelt takarmányt etették föl az állatokkal, a gazdák pedig a maguk munkáját nem is számolták bele a költségekbe.

Most, amikor a takarmányárak ismét csökkentek – ennek a szántóföldi gazdálkodók nem örülnek –, nem népesülnek be újra a karámok. Mint azt néhányan elmondták, leginkább az idősekre vár a jószág gondozása, etetése, a fiatalabbak már nem lelkesednek a munkáért, s inkább a boltban veszik meg az asztalra kerülő húst.

Akik már nem bírják fizikailag, azok nem csinálják tovább, de olyanok is abbahagyják, akik még ki tudnák vinni reggelente a bekevert tápot, s ki tudnák takarítani az ólat. Ők úgy vélik, nem éri meg a további fáradságot a disznókkal való törődés, s a kényelem miatt szintén inkább a boltból szerzik be – az egyre kevesebb magyar disznó miatt – a sokszor külföldről származó húst.

Mindennek azonban további hátránya, hogy a takarmány a termelők nyakán marad, akik áron alul tudják értékesíteni, s ritkábbak a valaha jeles családi összejövetelnek számító disznótorok is. Magyarországon valaha háztájiban hárommillió sertést tartottak, manapság körülbelül egymilliót.

A Magyar Sertéstartók Szövetsége szerint a problémára megoldást jelenthetnének a termelői csoportok, amelyek létrehozásához állami támogatást lehet kapni. Heves megyében 12 évvel ezelőtt még összesen 93 ezer sertést tartottak, ma mindössze 57 ezret, azokat is 2300 tenyészetben.