Koós János: „Addig élek, amíg a humor is”

Koós János a Vasárnap Reggel újságírójának még első gázsijáról, a lakóbuszáról, a kedvenc írójáról és arról is beszélt, hogy élik már évtizedek óta humorban, jókedvben az életüket Dékány Saroltával.

- Nemrég ünnepelte a 80. születésnapját. Hogy telnek a mindennapjai?

- Az elmúlt pár hét elég viharos volt, nem az időjárás miatt, hanem éppen a születésnapom miatt, mert nagyon sok köszöntést kaptam. A fellépéseken is sokan megszorították a kezemet, gratuláltak. De hiába a kerek születésnap, semmiféle számvetést nem készítettem. Az egyetlen, ami fáj, és amiről nem tudok megfeledkezni, hogy a pályatársaim közül már sokan elmentek. Aradszky Laci, Hofi Géza, Bajor Imre. Az egyik képen itt a falon éppen Bajor Imrével vagyunk. Sok évvel ezelőtt kitaláltuk, hogy nézzük meg, milyenek leszünk idős korunkban és egy sminkes elkészítette a maszkjainkat. De a valóságban sajnos ezt a kort csak én értem meg, ő nem.

- Sok fellépésre jár?

- Szerencsére igen, örömmel megyek, ha hívnak. A Kislány a zongoránál című dalomat a mai napig nyolctól nyolcvan éves korig éneklik a fellépéseken és ez hatalmas elismerés. Az éneklésben, a fellépésben sosem fáradok el és vezetni is én szoktam. 57 éve mindig. Sosem éreztem tehernek a vezetést, még akkor sem, amikor késő éjszaka a fellépés után indulunk vissza Budapestre. Az autózás kikapcsol, vezetés közben pedig a kedvenceimet hallgatom.

- Kik a kedvencei?

- Beethoven, Mozart, Pavarotti. Utolérhetetlen zenészek. Én sosem akartam énekes lenni, bár zeneművészeti gimnáziumban végeztem oboistaként. Amikor a Pénzügyőr Együttes oboistát keresett, akkor kerültem fel Budapestre frissen érettségizett fiatalként, 1957-ben. Egy évvel később pedig felvételiztem a Zeneakadémiára.

- De mégsem maradt az oboánál, az élet hozott egy nagy fordulatot.

- Így volt. Akkoriban nagy sláger volt Vico Torriani Se tu romantica című dala. Ezt olaszul ugyan nem tudtam elénekelni, de halandzsa nyelven igen. A barátaim szórakoztatására rendszeresen előadtam. Aztán egy gólyabálon egy nagyobb közönség előtt is előadtam. A nézőtéren ott volt Marton Frigyes, aki miután megnézett, odajött hozzám, hogy karácsonykor lesz két előadás a Zeneakadémián, ahol felléphetnék. Köszönettel nemet mondtam. De amikor megtudtam, hogy a két fellépéssel megkereshetem a félhavi fizetésemet, akkor mégis elvállaltam. Óriási pénz volt ez egy fiatal zenésznek.

- Olyan nevekkel lépett fel, mint Honti Hanna, Bilicsi Tivadar, Márkus László vagy Psota Irén. Büszke volt, hogy velük lép fel egy színpadon?

- Mérges voltam, nem büszke. Ugyanis amikor bementem a művészbejárón, láttam, hogy ki van írva a fellépők neve egy táblára, köztük volt egy Koós János is. Jeleztem a szervezőknek, hogy igazán kiírhatták volna a többieké mellé az én nevemet. Mire közölték, hogy bizony kiírták, a Koós lett az én nevem az anyakönyvezett Kubsa helyett. Aztán évek teletek el, amíg énekesként Koós voltam, de a polgári életben Kubsa.

- Innen egyenes út vezetett a táncdalfesztiválra?

- Igen. Ötven éve más idők voltak. Emlékszem, ahogy ültünk a fellépés előtt, Dékány Sarolta, Zalatnay Cini, Kovács Kati, Sárosi Kati, Aradszky, Poór, Korda Gyuri, Széchy és Vámosi Jancsi, de örültünk egymás sikerének, talán hihetetlen, de sosem voltunk féltékenyek egymásra. Manapság sokszor szomorúan látom, hogy mintha csak magukkal foglalkoznának az emberek, nem érdekli őket, hogy mi van a másikkal. Pedig a jó szándék és a humor szinte mindenre gyógyír lenne. Én magam is addig élek, ameddig a humorom él. Lételemem a tréfa, még a családi lakóbuszunkra is a Macskaduettből vett rajzot festettem, egy kisegeret készülünk leütni a képen Hofival. Olvasni is csak jó humorú írók regényét szeretem.

- Kire gondol?

- Rejtő Jenőre. Nagyon szeretem, sok idézetet tudok tőle. Szerintem Magyarország az operettről és a kabaréról világhírű. De nagy tisztelője vagyok Churchill személyének is. Az egyik kedvenc történetem is hozzá kapcsolódik. Az akkor már 92 éves politikus állt Londonban az utcán, amikor hozzálépett egy nő, aki megkérdezte tőle, hogy néz ki, uram? Mire Churchill azt felelte, tudom, hogy nézek ki, de én reggelre kijózanodok, maga viszont akkor is így fog kinézni.

- A falon rengeteg fénykép van, pályatársakról, barátokról, családról, de még egy vizsláról is. Most is van kutyájuk?

- Egy ideje már nincsen. Volt vizslánk, rotweilerünk, de moszkvai őrkutyánk is. Kettő. Gyönyörű állatok voltak, amiket egy fellépés után kaptunk ajándékba. Az első példányokat mi hoztuk be Magyarországra.

- Hogyan telik önöknél a karácsony?

- A nejem főzi a karácsonyi menüt. Mindig halászlé az első fogás utána rántott hal van. A végén pedig töltött káposzta és elmaradhatatlan a bejgli is.

Borítókép: Koós János énekes 2014. október 22-én

MTVA Fotó: Zih Zsolt