Magasságokról, mélységekről meséltek az Anna and the Barbies alapítói Egerben

Akkor én most nekifutok. Ahogy Pásztor Anna énekli az Adj király katonát című nótában a nyolcadik lemezen. Erről is beszéltek a Pásztor testvérek a podcastban. Felidézték alföldi gyermekkorukat, s ahogy az nem meglepő, az azonos nevű gyerekjátékkal való összekacsintás sem véletlen.

— Éppen három éve jelent meg az előző lemezünk, mert közbe jött egy kis intermezzo — vágott a szroriba Samu. — Éppen az előző lemez médiaturnéját kezdtük, amikor jött a covid miatti lezárás.  

— Sok-sok dallal gyógyítottuk meg, ami ott a turné derékbatörésével eltört. Azt szoktam mondani, hogy antibiotikumként, antidepresszánsként használtuk az alkotást, amikor rács mögé került a világ. Megírni, összerakni is nagyon jó volt ezt az albumot. Reméljük, hogy a dalok reménysugárként működtek a közönségnek, mert nekünk igen — osztotta meg Anna, s innentől ahogy az zene által felnőttként is összecsiszolódott testvérekhez illik egymásnak adták a szót.

Meditációs folyamatként élték meg a dalszerzést, kúraszerűen használták ők maguk is a lezárás alatt. Persze a Ha egyszer ennek vége című nóta mellett ott az albumon a tartós dallamtapadást okozó Lábon kihordott szerelmek is.

— Én kérek elnézést! — nevetett ezen Anna. — Én magam is meglepődtem, hiszen valaha egy lázadó punk voltam. Hogy jön ennyi cukiság egy dalba. Még a videóklip is cuki.  

A felszabadult vidámságon túl azért ma is azt vallják, hírmondói szeretnének lenni a XXI. Századnak, amikor az emberiséget a bokájánál fogva alaposan a földbe döngölték. Ezekről a mélységekről szól leginkább az album, amelyet egészséges önbizalommal az eddigi legjobbjuknak aposztrofált az interjúban a páros.

Az Ez is ti vagytok, ez is én vagyok című nóta ellenpontja a Lábon kihordott szerelmek cukiságának. Annáék azt mondják ez mélység, ez a gyomros is része a kúrának, mert hiszik, hogy a szembenézés a démonainkkal nem megkerülhető.

Az album csúcspontja, a címadó Adj király katonát!, amely tulajdonképpen egy verbuváló himnusz, egy fohász nagyobb erőkhöz, hogy elmondják, ha hajlandóság megvan bennünk, verbuváljuk az embereket, akik már megtanultak hinni abban, hogy lehet jobb. A hit a legfontosabb.

Az Anna and the Barbies We are the world-jeként is emlegetett dalról is váltottunk szót, és miközben Álmodtunk magunknak világot elhangzott, milyen jó lenne, ha a boomerekből megint nagymama lenne, maroknyi porcukrot szórna a meggyre.  

— Igen, elkezdték a népek ezt We are the world nótaként emlegetni és hát úgy gondolom ez nem egy nagy bünti, sőt megköszönöm, ha egy világslágerrel emlegetik egy lapon — mondta erről Anna. Szavai szerint nem ennek indult ez a dal. Ez egy utolsópillanatos nóta a lemezen. Úgy mesélték, amikor Anna bekopogtatott a testvéréhez már épp a lila gőz jött ki a fején a keveréstől, olyankor egyébként sem lehet hozzászólni (Pásztor Sámuel mastereli az albumokat), hogy írt még egy dalt, amit zéróról meg kell csinálni, Simi nem örült. Többször lepattant róla, mégis megszületett ez az őszinte, pozitív, sokszínű és mégis igaz dal olyan közreműködőkkel, mint a Margaret Islandből Lábas Viki, a Supernemből Papp Szabi, az Irie Maffiából Sena Dagadou és Busa Pista, valamint Agócs Márton az Aurevoir zenekarból.  

Mit is mondhatnánk? Nekem segítettek elhinni, hogy mindig is benne voltak mindenben, és csodavilág lehet itt minden. Ahogy Anna mondta, a világ végén az ember őszinte, ez látszik az új albumon, illetve a megérkezés szerzőpárosként, énekesként, zenészként. Volt idő megérlelniük ezt az albumot, jöhet a turné, jöhetnek a fesztiválok!