Kolbászos rántotta a Himalája-alaptáborban: expedíciós titkokról meséltek Egerben

A Himalája-expedíciók érdekes arcai című – három részesre tervezett – előadássorozat nyitó programját tartották csütörtökön az egri Polgárok Házában népes érdeklődő közönség előtt, pontosabban interaktív részvételével. A Magyarok a Világ Nyolcezresein Expedíció alapítója, Kollár Lajos vendége első alkalommal az alapító társak egyike, Mécs László hegymászó, valamint Eperjes Károly (Szamóca) színművész voltak. A vetítéssel egybekötött programban ők hárman érdekes sztorikkal is előálltak. Például azzal, hogy miért is nem tudott felkészülni a hegymászásra az ismert celeb, Berki Krisztián. A Himalája expedíció így az ő – rövidre szabott – életéből kimaradt.

Himalája expedíció sztorijaiban a celeb, Berki Krisztián neve is felbukkant

A Kollár Lajos által szervezett és moderált első előadáson részt vet dr. Pajtók Gábor országgyűlési képviselő is. Köszöntőjében kifejtette azon meggyőződését, hogy szerinte ez a rendezvény sokkal többet fog adni a résztvevőknek, mint az önmagában a címből következne, hogy a "Magyar Himalája expedíciók érdekes arcai". 
Úgy vélte, többről lesz szó: emberségről életről, halálról, döntési képességekről, életmódról, sportról, egyfajta életérzésről. Egyebek között az is megfogalmazást nyer a hegymászók részéről, hogy ők soha nem akarják a hegyet meghódítani, vagy legyőzni, ők tisztelik a hegyet.
– Azt gondolom, olyan tartalmú estek lesznek, beszélgetésekkel, s olyan meghívott vendégekkel mint Eperjes Károly, Juhász Árpád tanár úr, professzor úr, vagy Hilting István, akik ezeknek az expedíciós csapatoknak a tagjai voltak és a jó értelemben vett szurkolói. De ők is adtak a hegymászóknak: filozófiát, hátteret.  Ezekről mindről szó esik majd – fogalmazott Eger és térsége országgyűlési képviselője.

Kollár Lajos elöljáróban kifejtette azon reményét, hogy szeretné, ha ennek az előadássorozatnak interaktivitása is lenne. Elmondta, hogy három vendéget hívott a sorozatba, az az elsőre Mécs Lászlót, aki – Erőss Zsolt mellett – alapító társa a Magyarok a Világ Nyolcezresein Expedíciónak.
– Ketten maradtunk. Lacit én egészen fiatal kora óta ismertem és nagy mértékben tiszteltem kitartása, kulturáltsága és egyéb ügyei miatt. Ezt majd sorban ki fogjuk tárgyalni, hogy mik azok az egyéb ügyek is. Most ő az én vendégem. Mi ketten arra gondoltunk, hogy egy különlegessége is legyen ennek az előadás sorozatnak, ne csak állandóan hegyekről beszéljünk, ne csak mindenféle útvonal oda vezessen, hogy gleccser, alaptábor, egyes tábor, kettes, marcona hegymászók, hanem nézzük meg, hogy milyen körülmények között jöttek létre az expedícióink, hogyan is alakultak, és mint az előbb is már Gábor a felvezetőben mondta: egy színházi légkör lengette körbe minden egyes expedícióját a magyarok a világ nyolcezresein csapatnak – fogalmazott  Kollár Lajos.
A hegymászó elárulta azt a "titkot" is, miszerint szinte minden egyes expedíciójuknak az értekezletei, alakuló ülései, "kitalálmány helyszínei" az Új Színház büféje és annak is a helsingöri sarka volt. Ebből is adódik az, hogy rengeteg kiváló színész barátjuk volt és rengeteg színész drukkolt nekik. Azt gondolták, hogy minden egyes előadásra meghívnak egy ilyen kiválóságot. Erre a nyitó alkalomra Eperjes Károly Szamócát. Az estének így hárman lesznek a szereplői.

Mécs László "Krisztus atlétájaként" futja le a Tortúrát, s ereszkedik alá a Nagy Eged lankáin

Kollár Lajos elsőként Mécs Lászlót szólította felszólalásra, aki  Eger szeretetéről beszélt, amit benne egyebek között a város történelmi múltja, belvárosa erősít, s ami miatt kevés ember van, aki ne szeretne itt lenni.
– Minden évben a karácsony előtti szombaton, a délutáni órákban ide szoktam befutni a Tortúra teljesítménytúra Eger és Miskolc között a Bükkfennsíkon át vezető 65 kilométeréről. Erre mindig eljövök a karácsonyra való ráhangolódásként. A Nagy Eged lejtőjén, ahol a legnevesebb egri borok teremnek, ott lefutni, a Minaretnél bekanyarodni a karácsonyi vásárba és utána elfutni a sportcsarnokig... Tehát nagyon szeretem Egert, illetve szeretek a hegymászásról és annak érdekességeiről is előadást tartani – fogalmazott a valaki által "Krisztus atlétája"-ként megnevezett hegymászó, aki azt is hozzátette: abszolút vállalja ezt a címet, s iróniára iróniával felel.
Általában a kereskedelmi adók reggeli műsoraiban, ahol egy felnőttfilmes szereplő és egy celeb között tudnak két percet fellépni, azt fogalmazza meg a műsorvezető – többnyire hölgy –: azt hitte, hogy egy ilyen testépítő figura fog bejönni. Nem. Inkább úgy kell elképzelni a hegymászó figurát, mint a maratoni futókét, vagy a hosszútávfutókét. A nagy izomzat nem szükséges ehhez, sőt kifejezetten kontraproduktív, mert a nagy izom az sok oxigént fogyaszt, cipelni kell. 
– Egyszer azt a megtisztelő feladatot kaptam, hogy Berki Krisztiánt – a híres celebet – készítsem fel egy hegymászásra. Ennek nem lett jó vége, nem sikerült a felkészítő hegyre sem feljutni. Alapvetően más képességek kellenek. Az amerikai tengerészgyalogosok sem rendelkeznek nagy izomzattal, hanem a kommandósok, akiknek nagy izomzat kell, hirtelen kell berobbanniuk egy helységbe. Akiknek hosszú órákon, napokon kell gyalogolni hegyen, völgyön át, ott a vékonyabb, inasabb testalkat a megfelelő.

Az Új Színházban előbb "díszpintyeknek" nézték a hegymászókat a színészek

Mécs Lászlót követően Kollár Lajos Eperjes Károlynak adta át a szót egy "Szamikám, most te következel!" fordulattal, illetve azzal, hogy "Emlékeztetnélek téged valamire. Méghozzá 2003. szeptember eleje, A33-as hajó, ahol te felléptél néhai jó Bubik Pistával moderáltátok a mi ottani bemutatkozásunkat."
Eperjes Károly is felidézte a nyolcezresek alakuló ülésével kapcsolatos emlékeit, ami a büfében volt, az Új Színházban. 
– Mi le voltunk döbbenve, mert mi 40 év körüli, fiatal ismertebb színészek, színészhölgyek – Kelemen László Színkörben 4 lány, 4 fiú – és mi voltunk ott az Új Színházban akkor, ilyen "díszpintyek", a Lajosék meg odajöttek. Akkor ti hárman voltatok. Ugye? – nyitott Szamóca.
Aztán sorolta a hallgatóságnak az emlékeit, ami szerint Kollárék olyan komoly dolgokról beszéltek ott. A színésztársakkal ők pedig csak ittak mellettük. Jó fröccsöket, és mondták, hogy "persze, majd bemutatunk benneteket". Aztán mibe nőtték ki magukat? Fantasztikus, amit ők végigcsináltak. 
– A végén mi voltunk büszkék, hogy a betyárját, bemutathattuk őket, akik megmászták a nyolcezreseket! Bubik Pista – Isten nyugosztalja! – ő volt, akivel mi voltunk még ilyen bolondok, úgyhogy most sem kellett sok, hogy minket rávegyenek, boldogan jöttem el. És pláne így, hogy a Lacival együtt – ti ketten maradtatok az alapító tagokból – még élünk – mondta Eperjes Károly.
Kollár Lajos egy fotót mutatott be ekkor, amit sikerült előbányászni. Szamóca pedig azonnal felismerte, hogy ez anno egy Színházak Éjszakáján készül, Kollár háta mögött az Új Színház, az Opera és itt vették be a csapatba őt, Szamit, mint tiszteletbeli expedíciós tagot. 
Kollár Lajos beszélt a Himalája dal születéséről is, amit szerinte hihetetlen nagy unszolásra és idővárogatásra, cseszegetésre, de két év alatt Hobó Laci megírt nekik, s 2008-ban volt Kapolcson a dal bemutatása. Laci elment oda és elmesélte, hogy miről szól ez a dal.
– Valóban a kérésünkre írta két év után, viszont nem annyira sikerült a dallal eltalálni milyenek vagyunk. Ugyanis serpáról énekel, aki fölvisz mindent. De mi mindig oxigénpalack és serpa – magassági teherhordó – nélkül másztunk, ezt a sportos stílust választottuk – szúrta közbe Mécs László.
Kollár Lajos pedig azt fejtette ki, hogy ténykedésük egy olyan expedíció sorozat volt, ami több lábon állt. 

A Himalája expedícióóról több bőr is lehúzható Kollár Lajos szerint

– Hány bőrt lehet lehúzni egy Himalája expedícióról? Én megszámoltam, hogy négyet, ötöt úgy sikerült. Egyik a hegymászás. Eldöntöttük Lacival, hogy ennek egy kulturális képe is kell, hogy legyen, de az nem lehet, hogy mi elkezdünk hegyet mászni, meg dolgozgatni, nézzük szabadidőben a havat, a napot, vagy éppen a felhőket. Egy Himalája expedíciós rendszernek a felhasználásában maga a hegymászás, az a teljes eltöltött időnek csak a 20 százaléka körülbelül. Ugyanis pihenéssel telik el, aklimatizációs köröknél becsúszó esetleg valami viccel, de ha nem sikerül valami, azon túl az időjárás hihetetlenül nagy úr és nem engedi meg azt, hogy itt nap, mint nap az ember a hegyre törjön. De nincs is értelme, mert pihenni mindenképpen kell – mondta Kollár. 
Ami pedig a további részleteket illeti: a pihenés az alaptáborban 5000 és 5500 méter között van nagyjából. Mindaz a negatívum, amikor ilyenkor az ember nem tud magával mit csinálni és ez frusztrált, akkor az emberi tulajdonságok fantasztikusan kiütköznek mindenkiből. Ezt kellett elnyomni mindenféle dolgokkal. Például a társasjáték, olvasás, kulturális programok...
– Ezeket mi mind bevezettük. Azon kívül bevezettünk, ami kevesünket érintett csak, gasztronómiai programot is. Úgy gondoltuk, hogy mi nem fogunk az expedíciók során beállni a különböző nyugati, főleg amerikai sorba, akik porizst (zabpehely) ettek reggeltől estig. Mi megcsináltuk a kolbászos, hagymás tojásrántottát – tette hozzá.
Mécs László elmondása szerint mindig vittek egy 60 literes hordót, teli kolbásszal, szalonnával. Abból tudtak tisztességesebb magyaros ételeket készíteni. Lajos volt a konyha felügyelője is, ebből következően tudtak jókat enni még kecskéből is. A kecskehús nem annyira finom, de még azt is el lehetett magyaros fűszerekkel varázsolni.
Kollár Lajos itt egy 2006-os történetet mesélt el, amikor is a K2-höz mentek föl. Két gyönyörű kecske is segített, s ők elnevezték őket Antóniusnak és Kleopátrának
– Egyik drága jó társunk, Markos Huba annyira összenőtt a két kecskével, hogy simogatta őket, esténként ő etette. Hét napig tart egy ilyen fölfelé menet. A kecskék hét napon keresztül Huba kényeztető szeretetét élvezték. Fölértünk az alaptáborba, ahol fel kell építeni az első éjszakára való sátortábort. Míg mialatt mi ezt csináltuk, eltűnt a két kecske. Egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy éktelen jajveszékelés és ordítozás hallatszik és látom, hogy a Huba ki van kelve magából – mesélte Kollár. 
És, hogy mi történt? Amíg ők dolgoztak a teherhordók megszabadították a szerencsétlen két kecskét a bőrüktől. Mit lehet velük csinálni? Enni nem tudnak nekik adni... 
– Borzasztó volt, szívünkhöz nőtt a két kecske – jegyezte meg a hegymászó, hogy ezt követően már vetítéssel egybekötött emlékezéssé alakuljon át az est.