A régiségvásár nem csak a múlt tárgyait, egykor volt ismerőseinket is Egerbe hozza

Aki nem sűrűn fordul meg hasonló vásárban, biztosan meglepőnek találna egy-két dolgot. Például azt a rögtön látható jellemzőjét az eseménynek, hogy a régiségvásár nevének ugyan megfelel a termékkínálat, ám gagyitól az igazi ritkaságnak számító darabokig igen széles a kínálati skála.

A régiségvásár nem ócskás piac

Jöttünkben, mentünkben azt persze láttuk, hogy valóban minden árus úgymond régiséget kínál. Ez a hely nem a használt dolgainktól való megszabadulást szolgálja. Az elsők között szúrt szemet például Pál József árusítóhelye. Kifejezetten egy 1965-ben kiállított hatalmas méretű érem vonzotta oda a szemet, ami azt hirdette, hogy Kiváló Mezőgazdasági Termelőszövetkezet címet nyert el az a téesz, amelynek a külső homlokzatán lehetett ez a tábla. De volt ott a sátorponyva alatt lévő asztalokon minden: régi korok érméivel kezdve egészen a közelmúlt szocializmusának mindenféle relikviáig.
– A gyűjteményem árulom – így reagált portálunk kérdésre a Gyömrőről érkezett Pál József. 
Elmondása szerint 45 éve gyűjti és 10 esztendeje árulja ezeket a holmikat Egerben, Miskolcon. Amit pedig itt láthatunk, az a gyűjteményének körülbelül 5 százaléka. 
– Eladni csak úgy lehet, hogy vinni kell mindenhová – tette hozzá a Gyömrőről érkezett hetven éves férfi. 
Amikor persze kiderült a gyömrői származás és az életkor, egy régi ismerősre, kollégánk valamikori testnevelés szakos csoporttársára, a kiváló kézilabdás Fábián Katára terelődött a szó. Kata is gyömrői volt, s tragikusan fiatalon, alig 50 évesen hunyt el. Pál úr azt mondta, hogy ismerősök voltak. Nem a facebookon, hanem a való életben.
Beszélgetésünk idején egy detki házaspár nézelődött Pál József hatalmas régiséggyűjteménye előtt. Portálunk kérdésére elmondták, hogy ide Egerbe rendszeresen eljönnek, s Visontára szoktak még, mert az közel van. Régebben volt Gyöngyösön is az OBI parkolóban régiségvásár. Az elköltözött onnan a vasútállomás mellé de ott még nem jártak, nem ismerik. 

 – jegyezte meg a feleség. 
Elárulták, hogy az I. világháborús kitüntetések azok amelyeket keresik és gyűjtik. Valamint a Monarchia, és Poroszország kitüntetéseit. 
– Ja, és régi képkereteket. Csak a kereteket. Józsi bácsival már többször találkoztunk – tette hozzá az asszonyság.

Egy másik árus, Bodó Sándor Tiszafüredről érkezett. Cserépedényektől kezdve sok mindent árul. Amikor ott jártunk éppen egy XIX. századbeli párbajpisztolyt nézegetett valaki. 
–  Elöltöltős. Ha elsült, elsült, ha nem, nem. Ha talált talált, ha nem nem. Meg volt amikor szándékosan nem is akarták eltalálni egymást. Ennek a tárgynak konkrétan 25 ezer forint az ára. Kikiáltási ár, de odaadnám 20 ezerért is, ha valaki komolyan érdeklődne – hangzottak a tiszafüredi árus szavai, miközben egy nő a virágmintás falicsap iránt érdeklődött. Bodó úr odaszólt: 12 ezer. A kérdező pedig ment tovább.
Mi persze beszélgettünk még. Kiderült, hogy a régi cserépedények például a karcagi Kántor műhelyben készültek. Kunsági Karcag is van köztük, de vannak zsolnaiak is, herendiek, különböző korokból. Van, ami évszámos, például a középen lévő 1966-os, a mellette álló pedig valószínűleg idősebb.
Rákérdeztünk az árra is. kiderült, hogy 50-60 ezer forintos tételek. Meg az is, hogy egyre kevesebb sajnos az az ember, aki megteheti, hogy megvegye. 
– Járok Egerbe, Debrecenbe, Miskolcra, meg Tiszafüredre, de ez utóbbi nyilvánvaló – tette hozzá.
A Borsod megyéből érkezett Róbertet éppen egy alkudozás közepében szólítottuk meg. Régi, juhászok által használt, rézfejű pásztorbotról ment a diskurzus. Ők is járnak Miskolcra, illetve más közeli helyekre. Elmondása szerint úgy 100 év körüliek a tárgyak, amiket árulnak átlagban.
Nógrád megyéből, egy Salgótarján közeli faluból érkezett Ponyi Zsolt. Úgy fogalmazott, hogy nem nyilatkozni, hanem árulni jött. Némi noszogatásra elárulta, hogy már 15 éve járnak ide. Kimondottan jó hely, ahol most megrendezik, s hallott az új platzról is, de nem igazán nyerte el a tetszését, hogy máshová költöztessék a piacot. 
– Ezt a helyet meg lehet közelíteni, a vásárlóknak sem okoz problémát bármelyik irányból is érkezzenek – mondta. 
A mit árulnak kérdésünkre pedig úgy reagált: csak is régiségek, vasmozsár például. Azt viszont Zsolt nem tudta megmondani, hogy régen mire is használhatták ezt a tárgyat.
– A régiségárus meglátja valahol, gyűjti, megszerzi, s utána valamikor értékesíti – definiálta tömören Zsolt ezt az elfoglaltságát.
Nem messze a Nógrád vármegyei árustól viszont rábukkant egy "személyében régi" ismerősére. Német Tibor, "Naszi" volt az, sötét napszemüvegben. Az idősebbek tudhatják, hogy ő volt Juhász Misi mellett az egykori MÁS-Klub alapító vezetőségi tagja.

Zárszóra megtaláltuk Galyó Bélát, a régiségvásár létrehozóját és mai napig szervezőjét. Portálunk kérdésére elmondta, hogy 2010-ben állt Eger város közgyűlése elé, mert előtte a Szúnyog közben kicsi helyen volt a vásár, hogy adjanak már méltó helyet a régiségvásárnak. 
– Akkor kijelentettem, hogy én az ország egyik legnagyobb régiségvásárát szeretném megcsinálni, illetve meg is csinálom, ha kapok hozzá megfelelő területet. Akkor kaptuk meg ezt a buszpályaudvar melletti, Bazilika mögötti, valamint a Városfal utca és a Domus parkoló területét. Eltelt közben 14 és fél év és a vásár, mint látható készen van és valóban az ország második legnagyobb régiségvására. Ez már többször elhangzott a televízióban is – fogalmazott a főszervező.