A túlélésért küzdenek megyénk állattartói az aszály miatt

Sok állattartó gazdasága már idén végveszélybe kerülhet, jelentette ki két hete Csorba Béla, a Heves megyei Agrár Érdekvédelmi Szövetség elnöke a Heves Megyei Aratási Koordinációs Bizottság megbeszélésén. Szendrei László, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara megyei elnöke a szakmai konzultáción arról beszélt, hogy a magas terményárak miatt többen már most a téli takarmányt etetik fel a jószággal, s nagyon sokan nemcsak a vágó-, de a tenyészállatokat is elkezdték értékesíteni. Balázs Nóra, a mintegy 1200 holstein-fríz tejelő szarvasmarhát tartó Pély-Tiszatáj Agrár Zrt. igazgatóságának elnöke elmondta lapunknak, hogy évtizedek óta dolgozik a mezőgazdaságban, ilyen súlyos helyzettel még nem találkozott.

– Még nem történt meg, hogy minden növénykultúránál egyszerre van gond, az egyik szántóföldi fajta eddig mindig kipótolta a másik esetleges gyenge hozamát – közölte Balázs Nóra. – Most azonban az aszály mindent tönkretesz. Már tavaly is nagyon kevés volt a térségben hullott 390 milliméter csapadék, ahhoz képest idén még csak 150 milliméter körül esett. Emiatt súlyos takarmányhiánnyal küzdünk. A gyenge gabonatermés mellett gond az alomszalma mennyisége is. A vízhiánytól kicsire nőtt a búza, kevés a szalma, nagyon szűkösen lesz elég, amit fel tudtunk vásárolni, pedig a saját, 800 hektáros gabonaföldünkről is mindent bebáláztunk. Tragikus tény, hogy a szokottnál már egy hónappal korábban kezdtünk silózni. A kukoricából szemestermés már nem lesz idén, nincs rajta cső, a gazdák folyamatosan hozzák be a földekről a növényeket, mert a szárak, a levelek egyik napról a másikra sárgulnak el. Komoly anyagi teher az állattartóknak a silózni való alapanyagot ilyenkor megvenni, de októberben már nem lehet, amikor esetleg a támogatások érkeznek. Ugyanakkor most kell beszerezni a tömegtakarmányt, mert abrakból nem lehet az állattenyésztést fenntartani. Arról már nem is beszélve, hogy az abrak, és a különféle kiegészítők sokszor irreális árait már nem lehet nyomon követni, naponta emelkednek azok. A napraforgótermésben bíztunk még eddig, de mára egyértelműen látszik, hogy az sem segít. A kaszálható takarmányokhoz, legyen az réti- vagy lucernaszéna, aranyáron lehetne hozzájutni, ha lenne. A legeltetési lehetőségek is teljesen beszűkültek. Többszáz hektár legelőnk van, de a jószágoknak ott már nincs mit enniük, be kell terelni őket az istállókba. Ez persze, növeli a tartási költségeket. Az állatok is szenvednek ebben a hőségben, próbáljuk a tartási körülményeket ehhez igazítani, párásítani, de ez is nyilván plusz kiadás. A kánikula egyértelműen csökkenti a tejhozamot, az állatok is elsősorban túlélni próbálják a hőséget – összegezte az igazgatósági elnök.

Balázs Nóra szerint pillanatnyilag felbecsülni sem lehet, hogy a növénytermesztés idei fekete éve hosszú távon mekkora károkat okoz az állattenyésztésben. Ebben a szektorban a baj időben kicsit eltolódva jelentkezik majd, mégpedig hatalmas áremelkedések formájában. Az elnök szerint az állattenyésztők célja most a túlélés.

Szendrei László megyei agrárkamai elnök két hete arról is beszélt, hogy a kamara nagyszabású akciót indított megyénk állattenyésztőinek megsegítésére a csapadékban idén bővebb Dunántúl gazdáinak bevonásával. Mint hozzátette, megyénkben egy jó minőségű bála széna ára már a húszezer forintot is elérte, míg a Dunántúlon csak hatezer-ötszáz forint körül kérnek érte. 

– Azóta felmértük a megyében, hogy melyik állattartónak mennyi az igénye szénából, szalmából, szilázsból, szenázsból, illetve szemes terményből – sorolta Szendrei László. – Az igényeket természetesen ezután is lehet jelezni folyamatosan a helyi falugazdászon keresztül. Ezzel egy időben a dunántúli megyei agrárkamarai elnököknek levelet küldtem, amelyben tájékoztattam őket ezekről az igényekről. Azóta telefonon és emailben névvel, címmel, telefonszámmal ellátva folyamatosan jönnek a visszajelzések az egyes dunántúli kamaráktól és gazdáktól, hogy ki, mit és mennyit tud felajánlani a takarmányféleségekből. Megyénk keresleti és a Dunántúl kínálati oldalainak adatait összefésültük két excel-táblázatba, hogy tisztán lássuk, melyik megyében miből, mennyi, hol található. Természetesen a táblázatok frissülnek az újabb felajánlásokkal. Örömmel látom, hogy a magyar gazdában megvan a becsület, nem hagyja veszni a másik gazdálkodót. Gondot kezdetben az jelentett, hogy a legalább 200 kilométeres szállítás megduplázza a takarmányvásárlás költségeit. Ezért fölvettem a kapcsolatot Feldman Zsolttal, az Agrárminisztérium mezőgazdaságért felelős államtitkárával, és a segítségét kérdem a megoldáshoz. Először vasúti szállításban gondolkodtunk, de rájöttünk, hogy adott esetben először kamionra, arról vasúti vagonba rakodva, majd megyénk vasútállomásain ugyanezt fordítva megtéve, a négyszeri átrakás miatt ez nem olcsó mulatság. Végül az államtitkárral a közúti fuvarozásban állapodtunk meg azzal, hogy a minisztérium kidolgoz egy tervezetet, amivel minimalizálni lehet a szállítási költségeket. Például ezeknél a teherautóknál elengedik az útdíjat, továbbá a minisztérium egyszeri támogatással segít a gazdálkodóknak a szállítási költségek kifizetésében. A támogatás kihirdetése a napokban meg is történhet, s az eladó és vevő gazdák azonnal egyezkedni kezdhetnek. Hangsúlyozom, hogy a kamara nem harmadik fél két gazda üzletében, mi csak megadjuk nekik egymás elérhetőségét, s ők megkötik egymás között az üzletet, a kormány pedig segít a szállításban. Rövid időn belül el is indulhatnak az első szállítmányok a megyénkbe – foglalta össze a kamara elnöke.

Morvai Zsolt, káli gazda elmondta, hogy nagyon rosszul állnak a dolgok feléjük is. 

– Nem nagyon lehet venni takarmányt, ami van, annak megfizethetetlen az ára. A 60 egyedes szarvasmarha állományunkat még nem csökkentettük, de nem is akarjuk, megpróbáljuk kihúzni a nehéz időket. A kevesebb, gyengébb takarmány miatt persze, az állatok kevesebb tejet is adnak. Felkeresett bennünket is Szendrei László, hogy mire lenne szükségünk, nekünk legalább száz bála széna kellene feltétlenül, de az igazi segítség ennek a háromszorosa – fogalmazott Morvai Zsolt.