Szijjártó Péter nem aggódik a hazai autóipari beruházások miatt

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter részvételével adták át a Robert Bosch Automotive Steering maklári gyárának új épületét. A miniszter az átadót követően adott interjút lapunknak.

- Vannak-e adataik arról, hogy mennyire éltek a Heves megyei cégek a Gyármentő programmal?
- Összességben 2014 óta ez a századik olyan beruházás itt a vármegyében, amelyhez a kormány készpénztámogatást biztosít. Ezek a beruházások 700 milliárd forintot értek el és ezzel Heves vármegyét egy jól teljesítő régióvá tették. Amikor az ország keleti feléről beszélünk, akkor általában a Miskolc-Nyíregyháza-Debrecen tengelyről szoktunk beszélni. Igazából nem kell ilyen messzire menni Budapesttől, hogy lássunk ilyen újonnan kialakuló ipari központokat. Heves például Maklárral, Hatvannal és Egerrel olyan vármegye lett, amely a magyar ipar teljesítményéhez nagymértékben hozzá tud járulni.

- Milyennek látszik jelenleg az autóipar jövője? Évről évre változik a helyzet.
- Az autóipar forradalmi megújuláson megy keresztül és ezen megújulások sosem egyenletesek. Ha végignézzük bármilyen iparágban az elmúlt évtizedek, évszázadok nagy technológiai újításait, akkor azt a sémát láthatjuk, hogy az átalakulás elején van egy euforikus emelkedés, aztán amikor már az egész mindennapi valósággá válik, van egy visszaesés. Ezt követi egy úgynevezett tömeges alkalmazkodás, masszív adaptáció, ami azt jelenti, hogy az új technológiára való átállás hosszú távon, kis növekedésekkel megy előre.

 Mert mi történik most? Megindult az euforikus növekedés, van egy kis visszaesés, majd jön a lassú, elnyúló növekedés fázisa, ezért ennek az iparágnak a vállalatai a korábban tervezett kapacitások közül azoknak az új kapacitásoknak a létrehozását tolják el időben, amelyek még nem kezdődtek meg. Mivel az első gyáraikat itt, Magyarországon hozták létre, azok mindenképp kellenek. Ezzel nemcsak az abszolút, hanem a relatív versenyelőnyünk is megnő a többiekkel szemben. Az látszik, hogy az elektromos autóipari átállás egy környezeti kényszer is, mert a károsanyag-kibocsátás 17-18 százaléka világszerte a közúti közlekedésből jön. Ha ott nincs átállás, akkor az összes olyan zöld célt, amit a világ, vagy annak legalábbis egy jelentős része kitűzött maga elé, nem tudja elérni.

- Ezekhez a fejlesztésekhez milyen további plusz fejlesztéseket kérnek, vagy milyen igényeket támasztanak a beruházó cégek itt Hevesben?
- Két dolog van, ami fontos, abból egyik az infrastruktúra fejlesztése. Az kiemelt fontosságot élvez, hogy egyetlen egy beruházás sem ronthatja a helyben élők életkörülményeit. Azt nem lehet csinálni, hogy egy elégtelen út-, vasút-, csatornahálózatra ráengedünk egy hatalmas beruházást, mert akkor onnantól kezdve van kárvallottja. Az infrastrukturális fejlesztések mellett elengedhetetlen, hogy a munkaerő kérdésköre is megfelelő figyelmet kapjon. 

 Ma is 70 ezer üres álláshely van az országban úgy, hogy 130 ezret megközelítő vendégmunkás dolgozik már Magyarországon. Ezért nagyon fontos az egyetemek szerkezetváltása, a duális szakképzés bevezetése és a vállalatok összekötése az oktatási intézményekkel, hiszen ezzel lehet kezelni a munkaerőhiányból fakadó kihívásokat.

- Hevesből vármegyéből voltak-e konkrét kéréseik mostanában a cégeknek, akár munkaerőt, akár infrastrukturális fejlesztést nézve?
- Igen, több is. Az infrastruktúra terén Eger összekötése az M3-assal mindig is kulcskérdés volt. A másik a munkavállalókra vonatkozott, ezért fontos, hogy Egerben és több helyszínen a felsőoktatási intézmények adaptálása az új világgazdasági körülményekre meg kell, hogy történjen. A szakképző intézményeket meg kell erősíteni és az itteni autóipari vállalatok vetették fel azt, hogy egy speciális, az autóipari átállást segítő, ahhoz szükséges támogatási program jöjjön létre. A Bosch vezetésével kértem is őket, hogy javaslatot adjanak arra nézvést, hogy mit látnak fontosnak az autóipari átállás során. A magyar kormány hogyan támogathatja őket annak érdekében, hogy minél nagyobb hasznot tudjon az ország kiszakítani ebből a teljesen új technológiai vívmányból. Azt kértem, hogy minél előbb készítsék el őket, mert a jövő év elején erről szeretnék javaslatot készíteni.

- Más céggel fölveszik ilyenkor a kapcsolatot?
- A beruházásösztönzési ügynökség az a szervezet a kormányban, amely a legtöbb magyar vállalattal tartja a kapcsolatot, ezért mi mindig úgy viszünk javaslatokat a kormány elé, hogy amögött a gazdaság támogatása jelen van. Azért csináljuk, hogy a gazdaság teljesítménye javuljon. A gazdaság teljesítményét javító intézkedéseket nem lehet a gazdasági szektor érdekeivel vagy akaratával szemben átvinni, mert akkor az onnantól kezdve csak nehézségeket szül.

- Mostanában vannak elbocsátások a cégeknél, ilyenkor fordulnak esetleg kormányzati segítségért a vállalatok?
- Hogyne. Ha valaki kormányzati támogatást kapott egy-egy beruházáshoz, akkor hosszú távra kell kötelezettséget vállalnia a foglalkoztatásra. Ezt 99 százalékban teljesítik is a vállalatok, akik pedig nem teljesítik, azoknak nyilvánvalóan a támogatás arányos részét vissza kell fizetniük. Amikor leépítés történik, akkor mi mindig felvesszük a kapcsolatot az adott vállalattal. Kapunk tőlünk egy adatbázist, hogy milyen végzettséggel rendelkező embereknek a munkája szűnik meg, azt azonnal kiközvetítjük a többi vállalat számára. Nagyon ritkán fordul elő az, hogy egy-egy leépítésből a munkaerőpiacon szabadon megjelenő munkavállalókat ne szipkáznának el azonnal más vállalatok. Olyan szintű vállalati „beruházási bumm” van az országban és olyan szintű munkaerőigény, hogy a leépítésekből felszabaduló munkaerőt azonnal felszívja. Ennek a koordinálása a mi feladatunk, hogy mindenki megtalálja, ami kell neki és Magyarországon mindenki, aki dolgozni szeretne, az tudjon is munkát vállalni.

Szijjártó Péter a környező országokkal való kapcsolatról

- Ha már a munkaerő témájánál járunk. Ausztriával vannak most viták, hiszen egyre több kis utat zárnak le a határon. Ezt hogyan próbálja megoldani Magyarország?
- Nem olyan izgalmas téma kívülről, de egy nagyon súlyos vita mert, az ott élő emberek mindennapi élete szempontjából rendkívüli nehézségeket támaszt ez a helyzet. Én azt gondolom, hogy az osztrákok eleve a schengeni övezet elvi alapjaival ellentétesen tartják fönn a határellenőrzést Magyarország határán. Ehelyett inkább segíthetnének a schengeni külső határ megvédésében, ez az első. A második, hogy a határon átvezető utak lezárása az két ország együttműködésének alapvető elnehezítését jelenti. 

Szlovákiával, Romániával, Szerbiával számos új hidat, utat, vasúti összeköttetést létesítettünk, mert ezek szükségesek ahhoz, hogy minél szorosabb együttműködési szöveteket építsünk ki országaink között. Az osztrákok – persze nem a szövetségi kormány, hanem a helyiek vagy legalábbis rájuk fogják –, mindenfajta korlátozó intézkedéseket vezetnek be, többnyire nevetséges módon. Nem tudom, hogy mondjuk Burgenland, vagy összességében Ausztria mire menne azon magyar munkavállalók nélkül, akik különböző ágazatokban nélkülözhetetlenek. Ha ők nem vállalnának munkát Ausztriában, akkor egy-két osztrák szektor működése teljesen felborulna. 

 A tárgyalás helyett azonban, megy az egymásra mutogatás, Ausztrián belül a szövetségi kormány a tartományra, a tartomány a helyiekre, a helyiek a szövetségre mutogatnak, ezzel megpróbálják elsikálni a dolgot. De a magyar munkavállalók szempontjából nem engedhetjük ezt. Volt, amikor sikerült eredményt elérni, volt olyan átkelőhely, amit újranyitottak és jelenleg is mehet rajta a forgalom. Volt, ahol megállapodtunk abban, hogy a határ két oldalán elterülő megye lakosai használhatják, de van, ahol egyszerűen nem lehet megállapodni, mert a helyi polgármester azt mondja, hogy lezárja az adott átkelőt és akkor ennyi, itt megállt a dolog.

- Kicsit északabbra kitekintve, Szlovákiában jelenleg is gondok vannak a nyelvtörvénnyel, illetve a kétnyelvű, valamint magyar középiskolák bezárásának felvetésével. Itt milyen lépések várhatók?
- Szerintem nagyon fontos, hogy először is a rémhíreknek, meg az álhírterjesztésnek nem szabad felülni. Ébernek kell lenni, de álhíreknek nem szabad hinni, mert akkor onnantól kezdve csak elrontjuk a kapcsolatokat. Szlovákiában készülnek egy oktatási reformra. Arra, hogy ezt végrehajtják-e és mikor, még egyelőre nincsen végleges menetrend, és nincsen erre vonatkozó kormányzati előterjesztés sem. Ugyanígy a nyelvhasználat vonatkozásában sincsen a szlovák kormány által jóváhagyott javaslat. Keringenek a rendszerben különböző javaslatok, amiket valaki megírt, kérésre vagy nem kérésre, nem lehet tudni. Ezek a szlovák kormány álláspontját semmilyen módon nem tükrözik, ezt ők már számtalanszor világossá tették. 

 Mindenki világossá tette szűk körben és a nyilvánosság előtt is, hogy nem készülnek semmi olyanra, ami a nemzeti közösségek, benne a felvidéki magyarság nyelvhasználati jogait csökkentenék vagy visszaszorítanák. Tehát aggodalomra nincsen ok, folyamatos a kommunikáció ebben a kérdésben, szemmel tartjuk az eseményeket, hogy esetleg rossz vagy kellemetlen meglepetés ne történhessen, és ugyanez igaz az iskolák vonatkozásában is. Megerősítették, hogy nem szándékuk a magyar nyelvű oktatási rendszer visszaszorítása.

- Romániában kell-e aggódni hasonló törekvések miatt így, hogy megerősödött három szélsőjobboldali párt is?
- Véleményem szerint, ott arra kell figyelni, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és a kisebbségekkel szemben normális hozzáállást tanúsító pártok együttműködése erősebb legyen, mint a magyarellenes pártok együttműködése. Őszintén remélem, hogy olyan kormánykoalíció jön létre Romániában, amely a magyar nemzeti kisebbség irányába egy tisztességes, Magyarország irányába pedig egy racionális álláspontot fog alkalmazni. Ez sokkal nagyobb eséllyel jön létre akkor, ha az RMDSZ részese lesz a kormánykoalíciónak. Az RMDSZ rekordot döntött, ugyanis egy 6,4 százalékos fantasztikus eredménnyel bekerültek a román parlamentbe. Amikor az RMDSZ kormányon volt Romániában, mindig könnyebb volt a kétoldalú kapcsolatrendszert építeni, mindig sokkal könnyebben akadályoztak meg olyan intézkedéseket, amelyek a magyarság ellen irányultak volna.

- Szintén veszélyben van a magyar kisebbség megmaradása Ukrajnában, Kárpátalján. A magyarlakta területeket nemrégiben bombatalálat is érte, amely következtében sokak menekülésre kényszerültek. Voltak magyarországi szabályváltozások e kapcsán, illetőleg mit tehetnek azok, akik ide menekültek, mi várható részükről?
- Először is nyilván, aki a háború elől menekül, azt befogadjuk, ez nem is kérdés. Magyarország egy világos példája annak, hogyan kell a nemzetközi jogot alkalmazni. Mi vagyunk az első szomszédos ország Ukrajna vonatkozásában, ezért beengedjük a háború ellen menekülőket. Ezzel ellentétben, a ki tudja honnan érkező migránsokat meg nem engedjük be, mert ők meg nem a szomszédból jönnek, nekik nem mi vagyunk az első biztonságos ország. Ami az ottani magyarság helyzetét illeti, azt gondolom, hogy a magyar-ukrán kapcsolatokat a jövőben alapvetően az fogja meghatározni, hogy visszaadják-e az ukránok a magyaroknak kijáró jogokat, amelyekkel egyszer már rendelkeztek. Ez 2015 óta probléma, és bár hallgatjuk természetesen az ukrán kollégáktól azt, hogy ők nagyon készek rá, de kilenc év alatt nem sikerült visszaadni a magyar nemzeti közösségtől elvett jogokat.

- Ha most egy tollvonással visszaállítanák a 2015-ös helyzetet, akkor milyen álláspontot képviselne az ország?
- Egyrészt az nagyon jó lenne. Másrészt viszont nem szabad összekeverni a háború ügyében képviselt álláspontunkat a kétoldalú kapcsolatokkal. Mert a háború ügyében az álláspontunk egyértelmű. Ezer nap után nem az a kérdés, hogy ki mit gondol a háborúról, hanem hogy hogyan lesz béke. Mi elutasítunk minden olyan törekvést, ami a háború meghosszabbítását eredményezné, és további áldozatokkal járna. Például látható, hogy elkezdték nyomás alá helyezni az ukránokat a nyugatiak, hogy csökkentsék a sorozási korhatárt. Ami nyilvánvalóan fiatal ukrán emberek életébe kerülne.

- Az utóbbi időben kétszer is találkozott az orosz külügyminiszter-kollégájával, hogyan látja, hogyan kell törekedni a békére?
- Az jó hír, hogy az oroszok nem utasítják el a béke ügyében a kommunikációt. Mindez azt mutatja, hogy a kommunikációs csatornákat igenis nyitva kell tartani. Nemcsak azért, mert megéri, hanem azért, mert ha azok nem maradnak nyitva, akkor a béke reményét adjuk fel. Amikor Szergej Lavrovval találkoztam, akkor egyrészt a diplomáciai megoldás irányában próbáltam érvelni, másrészt meg az amerikai kormány előállított egy teljesen lehetetlen helyzetet. A Gazprom Bank szankciós listára helyezése nagyon komoly ellátásbiztonsági kockázatot jelentene, hogyha nem tudnánk megoldani. De meg fogjuk tudni oldani, mert kitaláltuk a megoldásokat az orosz, szerb, szlovák és török partnerekkel közösen, így országaink energiaellátása nincsen veszélyben. Mondjuk megspórolhattunk volna egy csomó munkát, és koncentrálhattunk volna értelmes dolgokra és nem kellene egy ilyen mesterséges rosszindulattal előállított problémahalmazzal gyürkőznünk.