Ő az egyetlen kutya Egerben, akinek fényképes igazolványa van

Sokszor láthatjuk őt és gazdáját, Hegyi Lászlót. Úgy sétálnak egymás mellett, akár egy pár. Mindenesetre semmiképp sem szimpla gazdi-kutya kapcsolatról van itt szó. Kettejük között érezhető a szeretet, a ragaszkodás. Bár az akitalány, fajtájához hűen, egygazdás, László párjához, Mónikához is ragaszkodik.

– Hat és fél esztendeje, épp szentestén született, Felnémetről hoztuk őt – mondja Mónika.

– Teljesen a véletlennek köszönhető, hogy egymásra találtunk, nem volt elhatározásom, hogy mindenképpen japán akitám legyen. Egy ismerősünk kutyájának kölyke volt – veszi át László a szót.

– Én nem akartam kutyát, úgy gondoltam, hogy egy állat a szabadba való, és nem egy 37 négyzetméteres kis lakásba. De kétségtelenül szerelmünk lett Ízisz – folytatja Mónika.

Az akitalányt gazdái akárhányszor csak tehetik, leviszik sétálni. Ízisz nagyon jól nevelt, minden parancsszóra rögtön reagál, engedelmeskedik. Nem is csoda. Kutyaiskolába ugyan nem járt, nagyon jó nevelést kapott gazdájától, aki egy ostorosi, aranyérmes akitatenyésztőtől tanulta meg, hogyan bánjon a lehető legjobban a jószággal. Ez sikerült is neki, ráadásul a Felsővárosban sokan szeretik és ismerik a kutyát. Ízisz pedig barátságos, hagyja, hogy simogassák. Sőt, más kutyákkal, de még a macskákkal is jól kijön.

Számos becenevet is adott neki gazdája, sokszor szólítja Ízelezisznek, Zeburájdnak, Zebulvának is.

– Nem a gazdájaként tekintek rá, sokkal inkább érzem úgy, hogy én vagyok a barátja, ő pedig a barátnőm – közli László, aki érezhetően emberszámba veszi a kutyáját, családtagként neveli. Beszélgetésünkkor Ízisz is velünk van, de mivel a fajtája nem kedveli a nagy meleget – kifejezett tél- és hópárti –, csak fekszik az árnyékban. Persze, azt nem veszi rossz néven, ha néha megsimogatom.

Az eb gazdája biztonsági őr, aki ha teheti, magával viszi a szolgálatba az ebet. Szinte mindennap buszoznak, így nem érte meg jegyet venni neki. Az ellenőröktől megtudták a gazdák, elfogadják a bérletet is. Majd az igazolványra kérdeztek rá: elég ráírni, hogy „kutya”, de ők szerették volna, ha kép is van az irathoz. Így hivatalos igazolványfotó készült róla. Nem ő az egyetlen bérlettel utazó kutya a városban, ám az egyetlen, amelyiknek fényképes igazolványa van.

A kutya is fizet az utazásért

Élő állat olyan zárt szállítóeszközben szállítható, amely a kézipoggyász méretét nem haladja meg. A jószág az utazás során nem szabadulhat el. A szájkosárral és pórázon vezetve vihető fel a buszra. Az utasnak a helyszínen rendelkeznie kell a kutya oltási bizonyítványával. A zárt eszközben szállított élő állat szállítása díjtalan. A nem szállítóeszközben szállított kutyáknak a helyközi közlekedésben az útipoggyász díját, helyi közlekedésben teljes árú viteldíjat kell megfizetni. Egerben több kutyának – így Ízisznek is – a gazdik a lehetőségeket kihasználva, a teljes árú viteldíjnak megfelelő bérletet váltottak. Ebben az esetben a bérletszelvényen fel kell tüntetni, hogy kutya utazik vele – tudtuk mseg a Középkelet-magyarországi Közlekedési Központ Zrt.-től (KMKK).