Ittasan vitte el autóval veje a sérült apósát a kórházba

A hatályos Büntető Törvénykönyvünk (Btk.) 22. szakasza értelmében jogos védelem címén nem büntetendő az, aki a saját, illetve más vagy mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, avagy ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadást hárít el. 

A korábbi szabályozáshoz képest újdonság a megelőző jogos védelem. Ennek alapján a magát óvó személy védőberendezést működtethet. Például drótkerítést áram alá vonhat. Ám vigyáznia kell arra, hogy ez az eszköz ne legyen alkalmas emberi élet kioltására, csak a jogtalanul cselekvőnek okozzon sérülést, ne pedig másoknak. A védekezőnek minden tőle elvárhatót meg kell tennie a sérelem elkerülése érdekében. 

Az is eltér az előző előírásoktól, hogy az elkövetőnek kell viselnie a jogellenes cselekedete kockázatát. Azaz, ha a megtámadott túllépi a bűntény elhárításához szükséges mértéket, mert megijedt, vagy más ok miatt menthető a felindulása, akkor nem büntethető. Például, ha valakit nála jóval erősebb tettes ököllel fenyeget, ő akár a támadón késsel sebet ejtve is óvhatja saját magát. 

A büntethetőség szempontjából fontos megkülönböztetni a jogos védelemtől a végszükséget. Az előbbi célja a jogellenes tett elhárítása, míg az utóbbi olyan közvetlen veszélyhelyzetre utal, amelyből csakis jogtalan cselekedet jelent kiutat. A Btk. 23. paragrafusa azt a jogalkotói akaratot tartalmazza, ami szerint ha valaki önmagát, a javait közvetlen és másként el nem hárítható veszélyből menti, azt nem érheti szankció. Azt sem, aki a közérdek védelmében cselekszik így. Ám ügyelnie kell arra, hogy ne okozzon a tettével a támadónak nagyobb sérelmet, mint amekkora őt fenyegette. Ha viszont azért teszi, mert megijedt, illetve menthető felindulásból nem ismerte fel a veszélybeli sérelem nagyságát, akkor megint csak elkerülheti a büntetést. 

Dr. Darai Péter jogász a témát taglaló tanulmányában azt az esetet írja le, amikor a megvádolt ember a rokonainál húsvétozott, s mivel aznap már nem kívánt autót vezetni, szeszes italt ivott. Este viszont az apósa rosszul lett, elesett és eltörte a jobb bokáját. A faluban nem volt orvosi ügyelet, sem körzeti rendőr, nem működött a nyilvános telefon. A szintén pityókás ismerőseitől sem tudott segítséget kérni. Kocsiba ült, s az apósát kórházba vitte. Egy rendőr azonban megszondáztatta, a vérében az alkoholszint közepes fokú alkoholos befolyásoltságnak felelt meg. A jogosítványát elvették. Az apósát kórházba szállították, a baleseti sebészeten rögtön meg is operálták. 
A városi bíróság őt felmentette azzal az indokkal, hogy végszükségben cselekedett. Az ügyész fellebbezett, mondván, a veszélyhelyzet nem volt közvetlen. A megyei bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Az indokolása úgy szólt: az orvosi szakvélemény szerint az após szilánkos törése azonnali műtétet igényelt, a veszélyhelyzet tehát közvetlenül fennállt, másként azt nem lehetett elhárítani. A vej a segítségkérés több formáját is megkísérelte, eredménytelenül. Őt a veszély előidézésében nem terhelte bűnösség, hiszen egy baleset vis maior, a bekövetkezését senki sem láthatta előre. 

Lényeges szabály, hogy nem mentesül a büntetés alól a végszükségre hivatkozó személy, ha neki róható fel a veszély előidézése. S az sem, akinek a foglalkozásánál fogva kötelessége a veszély vállalása. 

A jogszabály engedélye is abba a körbe tartozik, ami miatt nem szabható ki szankció az elkövető ellen. Ekkor az adott rendelkezés a cselekményt büntetlennek nyilvánítja. 
A büntetőjogi kódex az V. fejezetében tartalmazza a büntethetőséget megszüntető okokat. Ezek sorában szerepel az elkövető halála, az elévülés, a kegyelem, a tevékeny megbánás. 

Az első nyilvánvaló. Részletesen rendelkezik a Btk. a 26. szakasza arról, mikor évül el egy bűntény büntethetősége. Általános szabály: ehhez el kell telnie a deliktum büntetési tétele felső határának megfelelő időnek, de legalább öt évnek. A korrupciós bűncselekmények 12 év múlva évülnek el. 
Ám az emberiesség elleni és a háborús, valamint az életfogytiglani szabadságvesztéssel fenyegetett bűntények büntethetősége sosem évül el. 
A szankció mellőzendő a bűnelkövető tevékeny megbánásakor is a Btk. 29. szakasza értelmében. Jellemző példa az a két éve április végén történt eset, amelyben egy szlovák állampolgár a Mátrában motorozva, a 24-es főút kanyargós, emelkedő szakaszán a záróvonal ellenére egy jobb kanyarban figyelmetlenül előzött egy autót. Áttért a bal oldali forgalmi sávba, s karambolozott a szemből érkező motorkerékpárral. Leestek a járművükről, a vétlen magyar sértett ujjcsontja eltört, a férfit utána egy év alatt többször is műteni kellett. 

A szlovák motoros elismerte a felelősségét, és vállalta a bűntény következményeinek a jóvátételét. Az ügyészség megállapította, bár a vádemelés feltételei fennállnak, az eset összes körülményét mérlegelve a kormányhivatalnál lefolytatandó közvetítői eljárástól a sértett számára elfogadható eredmény várható, s elősegíti a gyanúsított jövőbeni jogkövető magatartását is. Idén májusban a büntetőeljárás feltételes ügyészi felfüggesztéséről határozott. E szerint az eredményes közvetítés után – tevékeny megbánás jogcímén – sor kerülhet a felfüggesztett büntetőeljárás megszüntetésére. 
A 29. paragrafus felsorolja, mely tettes mikor nem kaphat büntetést a bíróságon. Az, aki a hatóságok előtt beismerte a vádemelésig az élet, testi épség és az egészség, az emberi szabadság, az emberi méltóság és egyes alapvető jogok, a vagyon, a szellemi tulajdonjog elleni s a közlekedési vétség elkövetését. Az is, aki háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett esetén tesz így. További feltétel, hogy közvetítői eljárásban a sértett által elfogadott módon és mértékben a deliktummal okozott sérelmet jóváteszi. 

Ha a jogellenesen cselekvő az előbbi módon az ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett megvalósítását ismerte be, akkor a szankció mértéke vele szemben korlátlanul enyhíthető. 

Nem szüntethető meg s nem is enyhíthető annak a büntetése, aki többszörös vagy különös visszaeső, bűnszervezetben követte el a tettét, s a bűnténnyel halált okozott. 
Meghatározott ügyekben elmarad az elkövető büntetőjogi felelősségre vonása, ha a sértett nem terjeszt elő magánindítványt, illetve nem tesz feljelentést. Ha az előbbit mégis megteszi, az utóbb nem vonható vissza.