A lőrinci apa kegyetlensége minden képzeletet felülmúlt

A megrendítő bűncselekmény gyanúsítottja előzetes letartóztatásban van – közölte a Népújság az 1989. január 2-i számában. A Heves Megyei Rendőr-főkapitányság (HRFK) vizsgálati osztálya több emberen, különös kegyetlenséggel, aljas indokból elkövetett emberölés bűntett alapos gyanúja miatt folytatta a férfival szemben az eljárást. Mivel P. J. először nem volt hajlandó a nyilvánosság előtt magyarázatot adni rettenetes tette okára, be kellett érni a környezetében élők véleményével. 

Nem volt előzménye a tragédiának 

– Mélységesen megrázott, ami történt – felelte érdeklődésünkre telefonon Varga Antal, Lőrinci akkori tanácselnöke. 

– A településen lakók hogyan vélekednek? 
– A lakosság nem érti, mi vezethette ezt az embert ilyen kegyetlen cselekedetre. Megdöbbentette a rokonságot is, ők sem tudnak feleleveníteni egy olyan momentumot se, ami előzménye lehetne a tragédiának. P. J.-re senkinek nem volt panasza. 

– Esetleges családi gondjaikról volt önnek tudomása? 
– Megrázta őket másfél éve a legnagyobb gyermekük tragikus halála. Ám nem szeretném feltépni a régi, fájó sebeket. 

– Bizonyára a várható ítélet is szóba került a helybeli polgárok között. 
– Konkrétan senki se mondta ki, mi lenne a megfelelő döntés, mindenki szigorú ítéletet vár! 

Az akkor hatályos Büntető törvénykönyv 166. szakasza az emberölés minősített eseteit tíztől tizenöt évig terjedő vagy életfogytiglan tartó szabadságvesztéssel, illetve halállal rendelte büntetni. 

Kábellel fojtogatta, baltával ütötte a fiúkat 

A HRFK-n az ügy vizsgálatának egyik vezetője, dr. Orosz Gyula r. százados válaszolt a Népújság kérdéseire, az interjú a lap 1989. január 7-i számában jelent meg. 

– Mindenek előtt egy megjegyzés: ön három gyermek édesapja, köztük a fiú ikrek épp nyolcévesek… 
– Épp ezért különösen megdöbbentett, amikor megtudtam, hogy Lőrinciben P. J. 1988. december 23-án brutálisan megölte ikergyermekeit. 

– Az előzményekhez tartozik, hogy 1988 java részét börtönben töltötte a gyanúsított. 
– December 17-én szabadult az egri börtönből. Csalás és üzérkedés miatt ült 9 hónapot. Ott tudta meg, hogy a felesége el akar válni tőle. Mikor kijött, bízott abban, hogy visszaállíthatják a nejével az életközösséget. Ám az asszony válni akart. P. ezt mondta erről: mikor látta, hogy semmiképp sem maradhatnak együtt, akkor döntötte el, kiirtja a családot, azután pedig magával is végez. 

– December 23-a délutánjáról mit derített fel a nyomozás? 
– A feleség tíztől este hatig dolgozott. A fiúk játszottak otthon, délután pénzt kértek az apjuktól, mert kishajót szerettek volna venni. P. teljesítette a kérésüket. Mikor a kicsik már tévéztek­, a férfi Seduxent oldott fel a kólájukban. Délután 5 órára­ el is szenderedtek az ikrek. P. úgy érezte, hogy eljött a döntő pillanat­. 

– Ekkor vált véglegessé: a gyerekeken kezdi meg előzőleg kigondolt, szörnyű művét. 
– Háromórás magnóra mondott vallomásában beszélte el: meggyőződött arról, melyik gyermek alszik mélyebben. P. volt az, ezért úgy határozott, T.-vel kezdi. Kispárnával fojtogatta, majd kézzel. Amikor úgy látta, már nem mozdul, a nyakánál fogva vitte le az alsó szinti garázsba. Betette a kis testét a használaton kívüli Aro gépkocsiba. Ám a fiú nyöszörgött. Erre egy kerékpár kormánydarabjával többször fejbe vágta. Utána kábeldarabbal és sállal fojtogatta. A gyerek azonban ezután is hangokat adott, P. átment a szomszédos kazánházba, onnan kisbaltával tért vissza. Annak először a fokával, majd az élével sújtott rá többször a kisfiú fejére. Amikor meghalt, visszament a másikért. P. előre odakészítette a speciális elektromos vezetéket, és a 220 voltot belevezette a gyerek testébe. Nagy erővel őt is többször fejbe verte a baltával. Ezután mindkét holttestet berakta a járműbe, s pokróccal letakarta őket. 

– Ez a kegyetlenség minden képzeletet felülmúl. Nem lehet, hogy alkohol befolyása alatt állt? 
– Kétségkívül nemigen akad ember, aki józanul ezt megtenné, ám egyetlen korty szesz sem volt benne! Tette után lemosta magáról a vért, a gyermekek felsőruházatát és kerékpárjait a lakás különböző pontjain elrejtette azért, hogy azt a látszatot keltse, a fiúk nincsenek otthon. 

– A hazatérő édesanya előtt hogyan palástolta P. a tettét? 
– A neje este 6 óra után jött haza a munkából, kérdezte, hol vannak a fiúk. P. a legnagyobb nyugalommal azt felelte: anyád elvitte őket Herédre. Ezután megvacsoráztak, pálinka és sör mellett beszélgettek arról, elváljanak-e, s hogyan lesz a gyerekekkel. 

– Nehéz elhinni, hogy e rettenetes bűntény után nyugodt tudott maradni. 
– Pedig a felesége semmit nem vett észre rajta… Elhatározásának megfelelően vele is végezni akart, a hálószobába már be is készítette a köteleket. Ám ő is elálmosodott az italtól. Csak reggel ébredt fel, s ahogy nekünk elmondta, a nő lábát hozzákötözte a heverő lábához, mire az felébredt. Ám félt, hogy jön valaki, ezért tréfával ütötte el a dolgot. Ezután feldíszítették a fenyőfát, elmentek a másfél éve tragikusan elhunyt Z. sírjához, majd a herédi nagymamához. Ott a férj közölte, hogy nem itt vannak a fiúk, hanem a lőrinci nagymamánál. Oda is elindultak, ám P. Hatvanba irányította a szomszédjuk vezette kocsit. A város rendőrkapitányságán számolt be az ügyeletvezetőnek a történtekről. Ellenőrizték a vallomását, és sajnos, minden igaznak bizonyult. 

– Hogyan fogadta a történteket a fiúk édesanyja? 
– Orvost kellett hívni hozzá… Később a temetésen találkoztunk. Nem lehetett megközelíteni a temetőt, hiszen Lőrinciből és Herédről a betegeken kívül mindenki elment a végtisztesség megadására. Ez, úgy gondolom, mindent elárul az emberek érzéseiről. 

„Azt akartam, mi négyen együtt feküdjünk…” 

A Népújság 1989. január 14-i száma közölte a gyanúsítottal készített interjút. Íme részletek a beszélgetésből: 
A rendőrségi fogda kihallgató szobájában ültünk egymással szemben P. J.-vel. Vállalta, hogy a megyei újságnak beszél szörnyű tettéről, annak okairól. Arcáról sajátos egykedvűség sugárzott. A mindenbe beletörődés nyugalma. 
– Pásztón születtem, de a gyermekkorom Lőrinciben telt – mesélte. – Hatvanban tanultam ki kitűnő eredménnyel a szerszámkészítőlakatos-szakmát. Megyei szakmunkásversenyt nyertem. Először az apci Qualitálnál kaptam állást, majd a Karl-Marx-Stadt következett fél évig. Akkor már ismertem a nejemet, s hazajöttem hozzá. Tizenkilenc éves voltam, amikor összeházasodtunk. Heréden laktunk anyósoméknál pár évig. Megszületett 1974-ben Z. Két évre rá Lőrinciben a telkünkön megkezdtük az építkezést, sokat segítettek a szülők. 

– Az ikrek? 
– Z. mondogatta, boldog lenne, ha születne öcsikéje, húgocskája. Nyolc éve november 24-én érkeztek az ikrek. Kiváltottam az ipart 1985-ben. Anyagilag is megerősödtünk. Gond nem volt. 

– Csak lehetett, hiszen 1986-ban vizsgálat indult ön ellen! 
– Szívességből egy bádogosnak adtam az adómentes számláimból. Ez volt az üzérkedés. Egy fillér hasznom nem volt belőle. A hatvani tanács pénzügyi előadója ugyanakkor jó munkát ajánlott. Arra rá pénzt kért jatt címén. Sajnos, adtam neki. Végül ő jelentett fel. Első fokon egy év 8 hónapra ítéltek el. Annyira biztos voltam a bűntelenségemben, hogy ügyvédet sem fogadtam! Másodfokon egy évet kaptam. 

– A családdal való kapcsolatban adódtak bajok? 
– Az eljárások közben meghalt a nagyfiunk. A börtönbe bevonulásomkor úgy véltem, jobb, ha nem jön el a nejem és a két gyerek. Később hívtam őket, de nem jöttek. Szeptemberben kaptam három nap megszakítást. Rendesen fogadott az asszony, a gyerekek is. Október közepén viszont küldött egy levelet: ő el akar válni, megtalálta a nagy őt. Nem akartam elhinni! Sorra kaptam tőle a leveleket, hogy majd bilincsben visznek a válóperre, elkoboznak tőlem mindent. Valaki bemagyarázta neki, ő meg elhitte. 

– December 17-én szabadult 1988-ban. Mi fogadta otthon? 
– Bár megírtam, mikor megyek, de senki sem várt. Akkor is a kerekharaszti férfinál voltak. Kicseréltette a zárakat is, mondván, nehogy ellopjak valamit. 
(Folytatjuk)