A valutázás ára: pénzbüntetés és elkobzás

 A Budapesti Katonai Bíróság első emeleti tárgyalótermében a katonai ügyész ismertette a vádat, amely szerint dr. K. Cs. volt rendőr alezredes két beosztottjának a világútlevelét kérte el 1989 nyarán, hogy azok segítségével nyugati valutát válthasson magának. Egyikük esetében nemcsak a beosztottja, hanem annak egész családja nyugatnémet márkakeretét is kimerítette. Az osztály másik alkalmazottja szintén „nem tudott ellenállni” a főnöki kérésnek. A terhelt így 4600 nyugatnémet márkához jutott, 147 ezer 675 forint értékben. 

A katonai ügyész a volt osztályvezetőt devizagazdálkodás megsértésének bűntettével vádolta meg. A katonai bíróság elnökének kérdésére a vádlott úgy nyilatkozott, hogy bűnösnek érzi magát. 

Dr. K. Cs. 1966-ban került bűnügyi nyomozóként a rendőrséghez Egerbe, a jó munkája alapján később vizsgálati csoportvezetővé, majd az Egri Rendőrkapitányság bűnügyi osztályvezetőjévé nevezték ki. Azután 1989 áprilisában lett a megyei főkapitányság bűnüldözési osztályának vezetője, amíg 1990 januárjában fegyelmivel nyugdíjba nem helyezték. E szerint a 48 éves férfi 55 éves koráig nem kaphat nyugellátást. 

Vallomásában a bíróság előtt a terhelt elmondta, az előző év elején megtudta, hogy a főkapitányság keretet kapott egy Lada Samara 10 százalékos felárral való megvételére. Ő is beadta a szolgálati jegyet, ám keserűen vette tudomásul, hogy a nála 10-12 évvel később pályát kezdett személy jutott a gépjárműhöz. Ezután úgy gondolta, egy egri kisszövetkezet révén nyugatnémet márkáért veszi meg kedvelt autótípusát. Ehhez kellett a minél több valuta. Abból egy állampolgárnak akkor legfeljebb 920 márka juthatott. 
Ezután fordult a közvetlen beosztottjaihoz. Végül azonban az összegyűjtött valuta sem volt elég az autó megvételére. Érdemes rövid részletet idézni a bíróság elnöke és a vádlott közötti párbeszédből. 

– Utasította ön a beosztottjait az útlevelek átadására? 
– Én csak kértem tőlük… 
– Mint hivatali felettes, miért fordult épp a beosztottjaihoz? 
– Úgy gondoltam, hogy köztünk nem merev a munkatársi kapcsolat. Igaz, később azt hallottam, hogy túl keménynek tartják a vezetési stílusomat. 
– Tisztában volt-e azzal, hogy jogszabályellenesen cselekszik? 
– Potenciálisan biztos tudtam, de nem mértem fel a következményeit. 

A két beosztott tanúként arról beszélt, hogy nemleges válasz esetére megtorlástól tartottak, ezért teljesítették a főnökük kérését. 

A perbeszédekben a vád képviselője súlyosító körülményként említette, hogy a vádlott visszaélt közvetlen beosztottjai függőségi helyzetével, s az anyagi körülményeiket is károsan befolyásolta. Lejáratta a saját vezetői tekintélyét, s magát a testületet is a közvélemény előtt! Az enyhítő körülmények között hozta fel a beismerő és megbánó magatartását, családos állapotát. Felfüggesztett börtönbüntetés kiszabását, s elkobzást indítványozott. Ám javasolta a vádlott előzetes mentesítését a 24 évi, átlagnál jobb rendőri munkája okán. 

A védő nem vitatta, hogy védence elkövette a bűntényt. Ám felhívta a bíróság figyelmét arra, hogy ha hazánkban mindenkit elszámoltatnának ebben a témakörben, úgy legalább 3 millió lakos esetében lenne megállapítható ugyanilyen jogsértés... Kérte, hogy pénzfőbüntetésben részesítsék a vádlottat. 

A bíróság bűnösnek mondta ki dr. K. Cs.-t devizagazdálkodás megsértésének minősített bűntettében, s vele szemben pénzfőbüntetést alkalmazott. Így 150 napi tételt kell megfizetnie, naponta 300 forintjával, ez 45 ezer forint. Meg nem fizetés esetén öt hónap szabadságvesztésre válthatják át a büntetést. Elkobozni rendelte a megmaradt 3660 nyugatnémet márkát, s 29 ezer 535 forint elkobzás alá eső érték lerovására is kötelezte a terheltet, akinek át kell utalnia még 2468 forint bűnügyi költséget is. A bíróság a felfüggesztett szabadságvesztéstől azért tekintett el, mert figyelembe vette dr. K. Cs. csaknem negyedszázados hasznos munkáját. 

Az ügyész három nap gondolkodási időt kért, a vádlott és védője tudomásul vette a döntést. 

(Főoldali képünk illusztráció, forrás Shutterstock)