Felfedezték régi otthonukat a hazatérők

„Na, ugye nem ismersz meg! Ica vagyok, osztálytársak voltunk, emlékszel?”

Rövidke eszmélés után jött az igen válasz, majd az ölelés, pár mondat az egészségről, a gyerekekről, unokákról. Kinek miről, de leginkább a múltról, az együtt töltött gyermekévekről, mi egyébről.

Tarnamérán nem rendeztek még hasonló eseményt, ezért is számított különlegesnek a Nyugdíjas és Hagyományőrző Egyesület kezdeményezése, amely támogatásra talált a Tímár László polgármester irányította önkormányzat részéről. A település első embere büszkén említette azokat a fejlesztéseket, amelyekre az elmúlt években került sor a községben vagy éppen amelyek munkálatai jelenleg is zajlanak összesen 1,2 milliárd forint értékben. A támogatások elnyerésében jelentős szerepet vállaló országgyűlési képviselő, Szabó Zsolt azt is elmondta az iskola tornatermében tartott rendezvényen, hogy tarnamenti leszármazottként jól ismeri a nagyon dolgos, pozitív hozzáállású mérai népet. – Hiszek Tarnamérában, hiszek abban, hogy érdemes ide visszajönni, az itt élőknek pedig itt maradni – fogalmazott Szabó Zsolt.

A húszéves múlttal rendelkező nyugdíjasegylet vezetőjeként Kovács Györgyné Mencike­ foglalta össze mindazt, mit jelent mérainak lenni, mit jelentett e helyen felnőni, és milyen érzés most újra találkozni. Miközben a hajdani iskolaigazgató fia, Erdélyi József lelkes fotósként szorgosan örökítette meg az ünnepi műsort, és kapott lencsevégre árulkodó tekinteteket, Keresztesiné Ollári Anna gondolatai is mélyre hatottak.

– Gazdagodtunk a találkozóra készülődés első percétől, és így teszünk most, a régi gyermekkori, ifjúkori szép emlékek felidézésével – tette közzé az alpolgármester asszony.

A falu mai arcának megismerése és egymás felfedezése valódi ünneppel töltötte meg a napot. Úgy, ahogy azt a szervezők, és a talán az elszármazottként visszatérők is remélték.

Így aztán Ica jövőre is jön, és jobban felkészül a régi osztálytársakból.

Öröm, boldogság és meghatódottság

FARKAS ANITA: – Az csak most tudatosult bennem, hogy éppen harminc éve költöztünk el innen. Ennek ellenére ma is mérainak tartom magam. Óriási ez az egész! Annyi ember, akiket hosszú évek óta nem láttam és most az sem volt ciki mondani, tudom, hogy ismerlek, de sajnos a nevedre nem emlékszem. Nagyon klassz volt, ha lehet, jövünk legközelebb is.

MORVAINÉ ELŐHÁZI MAGDOLNA: – Nagyon szépen köszönjük ezt a gyönyörű, emlékezetes, színvonalasan megszervezett találkozót minden tarnamérai embernek, akik részt vettek ennek a lebonyolításában. Örök hála és köszönet érte Tímár László polgármester úrnak, a nyugdíjasklubnak és még egyszer mindenkinek. Nagyon, nagyon köszönjük!

KOVÁCS GYÖRGYNÉ: – Mi tartozunk köszönettel kedves barátainknak, ismerőseinknek, osztálytársaknak és játszótársaknak, akik hazajöttek Tarnamérára, kedves szülőfalunkba. Öröm, boldogság és meghatódottság volt jelen az iskola tornatermében, és azokon a helyszíneken is, amelyeket együtt meglátogattunk az emlékezetes nap folyamán.

Bódi Csaba