Isten Veled Nagypál Ákos!

Vasárnap délután jött hír...Olyan órában, amikor hiába gereblyéztem össze sokadjára az avart a kertben, egy-egy váratlan széllökés újra és újra belebújt a rozsdabarna kupacokba, szétdúlta őket, majd egyenként magasba röpítette, hogy aztán lágyan visszaejtse a puha pázsitra a leveleket. Hiábavaló munka...– néztem szét a körülöttem színesen kavargó halott lombzuhatagban. – Majd ha eláll a szél, újrakezdem, gondoltam és főztem egy kávét. Ekkor csörrent meg a telefon...

– Ákos meghalt – mondta barátunk. Nem éreztem se fájdalmat, se bánatot. Hetek óta tudtam, hogy hamarosan ez a hír is utolér, és kezdenem kell vele valamit, mint minden halálhírrel, ami egyre fogyatkozó barátainkról érkezik.

Most csendben kavargatom a kihűlt kávét. Azt a kisfiút látom magam előtt, akit akkor ismertem meg, amikor az édesanyjával évekig egy szobában pötyögtük a cikkeket az Erika írógépen. Azt a fiút, akit rajongásig imádott a mamája és nagymamája, mégis itt hagyták őt, mert menniük kellett. Azt a fiút, akit férfivá cseperedvén érzékeny lelkű, minden szépre, jóra nyitott emberként szerettünk és tiszteltünk. Imádta az irodalmat, a jó könyveket, a jó zenéket, a jó embereket. Sok éven át közvetítette az egrieknek a kulturális értékeket a városi tévében.

Ha összefutottunk a városban, már messziről mosolygott, s ha baráti társaságban sztorizni kezdett valaki, szakadt a könnye, úgy kacagott.

Nem kért sokat az élettől, követelni pedig soha nem merészelt, senkitől, semmit. Csak élt a maga módján, csendesen, talán azért, hogy kitörölhetetlen nyomot hagyjon bennünk, a barátaiban.

Kinézek az ablakon. Nyargal az őszi szél. Játékosan felkavarja a lehullott lombot, talán azért, hogy táncolhassanak egy utolsót az októberi napsütésben. Estére úgyis mind megpihen a puha pázsiton...

Isten veled Ákos! Szeretteid, barátaid már többen vannak a túlparton, mint mi, akiket most itt hagytál. Nagyon várnak rád, hogy megölelhessenek. Kérlek, koccints egyet ránk, itt maradottakra, ha az égi asztalnál kitöltik az első fröccsöt.

Barta Kati