A tó vize télen-nyáron egyformán 16 fokos volt, sose fagyott be

„A régi falu egyik központja a templom, a mellé épült faluháza, az iskola, valamint a kocsmával egybeépített szatócsbolt és mészárszék volt. A másik fontos közlétesítmény a meleg vizű tavacska mellett épült vízimalom. A falu mindennapi életéhez tartozott a melegvíznek nevezett szabadtéri mosoda. A tó vize télen-nyáron egyformán tizenhat hőfokos volt, télen erős párát lehelt magából. Az asszonyok a mosóköveken sulykolták a szennyest, télen is mezítláb álltak a vízben. Gyakran egyidejűleg 30-40 asszony lepte el fehérneműjével a köveket, közben folyt a duruzsolás, a véleménycsere. Évszázadokon át az asszonyok egyik fő hírforrásaként is betöltötte szerepét e hely ” – írja Hacsavecz Béla A Mátrai hegyek alatt Markaz című könyvében.

Ebből kiderül az is, hogy nem lehet biztosan tudni mikortól létezik e hely, csak valószínűsítik, hogy a beköltözők első nemzedéke már használhatta a forrást, hisz az 1784–87 között készült katonai térképen már szerepel. Az 1854–1875 ­közötti úrbéri tagosítás irataiban több helyen lehet találkozni a „melegvízi” melléknévvel. A ­helyi származású író könyvében megemlíti azt is, hogy tíz-, de akár huszonöt mázsás mosókövek is fellelhetőek voltak itt. Sokan jártak ide tisztára mosni a szennyest.

Akkoriban a tó környéke mocsárvilág lehetett, amelyet ezekkel a nagy kövekkel töltöttek fel és a mosáson túl nyári időben a szabadtéri fürdőzést sem vetették meg. – A szabadtéri mosoda csak az 1950-es évek körül szűnt meg, hisz a mosógépek és a technika rohamos fejlődésével a falun is modernebb eszközök segítették a mindennapi életet.

– A legjelentősebb átépítésen 1994-ben esett át a melegvíz környéke – ezt már Potoczki­ László meséli.

A polgármester ­elmondta, hogy akkor ­körülbetonozták a tavacskát, a hatalmas mosó­köveket beépítették a mederfalba és kiszélesítették a tó területét is, valamit a medertisztítást is elvégezték. Tíz évvel később amurokat és pontyokat telepítettek a tóba, amelyek egészen tavaly, ­január közepéig – amíg ­valaki el nem lopta azokat – békésen úszkáltak a kellemesen langyos vízben.

2006-ban információs táblával és pihenőpaddal, asztallal tették még komfortosabbá a soha be nem fagyó forrás környezetét.

Vízimalom is működött itt egykor

Közvetlenül a meleg vízhez csatlakozott a malomtó és az alatta lévő vízimalom. A malomtó gátja a malom épülete mellett húzódott. A meleg víz és a millvölgyi patak vizét gyűjtötte össze, gátján csak gyalogút vezetett. Az 1735–37 között épült vízimalom Gosztonyi földbirtokostól a Tresó Pál (Tresopaja) családhoz került. Utolsó tulajdonosa, Tresó József a Donnál veszett, felesége, Hacsavecz Anna (Detko) 1950-ig még esetenként üzemeltette. 1950-ben államosították, lebontották, és anyagát elárverezték, helyén most lakóház áll –írja a falu krónikása, Hacsavecz Béla.