múltidéző

2018.03.26. 19:45

Nem maradt se szalma, se búza

A vad tivornya és botrányos tény után alig hogy elszunnyadtak az aratók, éjfélkor megkondult a vészharang. Az aratórész lángtengerben úszik és egy óra múlva elhamvad, nem maradván az aratóknak sem szalma, sem búza.

Tallózta: Szilvás István

HEVESVÁRMEGYEI HIRLAP. MEGYEI KÖZÉRDEKÜ TÁRSADALMI HETILAP. 1894. MÁRCZIUS 11.

Alispánunk és a sajtószabadság.

Klasszikus példáját adta legutóbb derék alispánunk szabadságszeretetének és elfogulatlanságának. Gyöngyös város tanácsosa, Kemény János, annyira megfeledkezett a hivatalfőnöke iránt tartozó tiszteletről, hogy Balogh Gyula polgármesterről egyik gyöngyösi lapban sértő módon nyilatkozott. A polgármester feljelentést tett és főügyészünk arra való tekintettel, hogy Kemény Jánost, a hirlapirót nem lehet kettéválasztani Kemény Jánostól, a városi tanácsostól: a fegyelmi eljárás meginditását javasolta, annak daczára, hogy a panaszolt cselekmény nem hivatalos eljárás közben és nem is a hivatali kötelességekre vonatkozólag követtetett el. Alispánunk azonban, tekintettel arra, hogy a tisztségviselőknek sajtó utján elkövetett magáncselekményét a sajtószabadság megsértése nélkül lehetetlen a sajtótörvény megkerülésével fegyelmi eljárás tárgyává tenni és a szerzőt ily módon kipuhatolni s felelősségre vonni; tekintve továbbá, hogy a községi tisztviselőnek magáncselekménye csak akkor tehető fegyelmi eljárás tárgyává, ha az illető „nyilvános botrányt okozó erkölcstelen életet él, vagy ilynemű kihágást követ el”: e hónap 9-én Kemény János ellen a további eljárást megszüntette. Ugyan igy gondolkodik alispánunk a Bazsó-féle ügyben is, pedig Bazsó dr. vele szemben szólalt föl lapunk hasábjain. Mai világban, mikor az alantosabb tisztviselőt, a katonai fegyelem módjára, valóságos páriának tartják: mindenesetre szép példája a közölt eset a törvénytiszteletnek és a szabadságszeretetnek. Nem is lenne helyes, ha azért, mert a tisztviselő személyét nem lehet elválasztani a magánembertől: annak hivatalos és magáncselekménye közt sem lehetne különbséget tenni.

EGRI NÉPUJSÁG. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMU LAP. 1873. AUGUSZTUS 31.

Az Istan keze!

Hevesmegye Karácsond községében Szapáry gróf aratói, az áratás bevégzésének örömére áldomást ittak, az iddogálás a már kazalba rakott aratórész mellett történt, a hol a Szapáry gróf-féle kertszélen egy kőfeszület áll. Sajnos, hogy az arató munkások le is itták magukat és a feszület közelében elkezdtek káromkodni és rutul szidalmazni Krisztust és mindezt épen az ő szenvedésének jelképe előtt, sőt az nem volt elég, egyike az aratóknak vad dühében botot ragadva neki ment a feszületnek azt össze-vissza törte, folyton orditozván: „ha szalmát adtál, miért nem adtál buzát is.” Ezen vad tivornya és botrányos tény után alig hogy elszunnyadtak az aratók, éjfélkor megkondult a vészharang. Az aratórész lángtengerben uszik és egy óra mulva elhamvad, nem maradván az aratóknak sem szalma, sem búza.

FRICI. HUMORISZTIKUS HETI LAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. 1876. MÁRCZIUS 12.

Az 1800-as évek végén számos vicclap jelent meg szűkebb hazánkban, ezek egyike volt a Frici Fotó: Szilvás István

Adomák.

Megjelent a tiszanánai paraszt az első m. ált. biztositó társaság ügynökségénél, s az ügynök előtt meghökkenve, szótlanul megáll.

– Mit akar kend? – kérdezi az ügynök.

– Az életemet akartam biztositani – felelte a paraszt -, de hát, hogy biztosithaná a tekintetes úr az én életemet, mikor magába is csak hálni jár a lélek.

A múlt vasárnap, az érsekkert melletti bokrosabb helyen egy finom fekete lüszter, kék sikokkal és selyem-rojttal ellátott tunika találtatott. A kárt szenvedett férfi vagy nő (férfi annyiban lehet, a mennyiben a nóta is mondja: tunikája árát duplán megadom) minden találási dij lefizetése nélkül átveheti tulajdonát a becsületes megtaláló B. Gy. úrtól. (Lakik Maklár II. negyed, a Cséka Alajos féle házban.)

- Micsoda víz ez öcsém? – kérdi a barátok hidján a tarnamérai paraszt egy kis diáktól

– Hát ez az Eger – felel amaz.

– No lám milyen csudálatos, nálunk Tarnának hivják.

A másik szobában egy társaság igen zajosan mulatott, s a véletlen úgy hozta magával, hogy Gulyás helybeli polgár is köztük volt.

– Ugyan, kik ordithatnak a másik szobában? – kérdé M-től barátja.

E percben tekintett ki Gulyás az ajtón, mit M. látva, nyugodtan felelt:

- Ökrök lehetnek ott bent, barátom, ép most nézett ki a Gulyás.

Egy egri kisasszonynak arcképre volt szüksége. Elment a helybeli fényirdába, s igy szólt: Záhor úr, kérem, vegyen le engem ülőhelyzetben, a mint egy regényt olvasok; hanem a regény imádságos könyv legyen ám, mert az anyám nem türi, hogy regényt olvassak.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában