Nyugdíjasként a nyugdíjasokért: viszi előre a vére a falu díszpolgárát

Húsz éve nyugdíjas már a település díszpolgára, Siska Jánosné Ilonka néni. A polgármesteri székből ment nyugdíjba, de azóta is „viszi a vére”. Az idősek között végzett kiváló munkájáéért 2009-ben díszoklevelet kapott a Heves Megyei Nyugdíjas Szövetségtől, majd pár évvel ezelőtt az országos szövetség is elismerte a tevékenységét, ők is díszoklevéllel.

– Öt éve a választásokat megelőzően a megyei szövetség jelölőbizottsága elnökeként tevékenykedtem, a mostani tisztújítás előtt szintén kértek erre, de az elnökséget már nem, csak a tagságot vállaltam. Az ­elnöki teendőket egészségi állapotom, főként a látásom megromlása miatt nem tudom ellátni – fogalmaz az egykori faluvezető, akiről megtudjuk, hogy tősgyökeres mezőtárkányi, a szülők, a nagyszülők is idevalósiak. Földművesek voltak. Kalászosokat tenyésztettek, illetve állatokat is tartottak, saját portájukon. Ilonka néni itt járt általános iskolába, a középiskolát Egerben a közgazdaságiban, gyors és gépíró szakon végezte, majd egészen fiatalon, ­1958-ban került a községi tanácshoz.

– Akkor még 2500 lelket számlált a település, ma 1600 körül élhetünk itt. Negyven évet töltöttem el a tanácsnál. Adminisztrátorként kezdtem és haladtam előre a ranglétrán. 1962-ben pénzügyi előadó lettem, s maradtam nyolc éven át, amikor is VB-titkárrá neveztek ki. A pozíciót húsz évig, a rendszerváltásig töltöttem be – emlékezik Ilonka néni.

Akkor, a rendszerváltáskor indult a polgármester-választáson, meg is választották. Két cikluson át, nyolc évig volt a falu polgármestere. 1998-ban ment nyugdíjba. Adorján Gábor váltotta a polgármesteri székben.

– A vezetői tisztségem alatt épült és szépült a község, az akkori lehetőségeknek megfelelően. Új művelődési ház létesült, új emeletes iskola, orvosi rendelő, új polgármesteri hivatal, napközis konyha. Járdát építettünk, meg utat, ahogy tudtunk. A teljes vízhálózat kiépült, új kútfúrással, mert volt ugyan egy kutunk, de az nem tudta ellátni az egész községet. A teljes gázellátás is akkor épült ki a községben. Az sem elhanyagolható, hogy minden intézményünk önállóan működött. Iskola, óvoda, napközi – idézi a múltat az egykori faluvezető.

Azt mondja, hogy bár nagyon szerette a munkáját, de a köz ügyei mellett azért férjhez is ment 1960-ban. Szült két fiú gyermeket, az egyiket 1962-ben, a másikat hat évvel később. A férje Füzesabonyban dolgozott a rendőrkapitányságon. Építkeztek is, tanult is, gyereket is neveltek. A hivatali munka mellett tehát volt azért feladat otthon is. A község díszpolgárát arról is kérdezzük, hogy milyen a viszonya a faluhoz. Első szava, hogy ragaszkodik hozzá. Itt született, nem kívánt elmenni sosem.

– Más lesz persze már a falu, az olyan korú emberek, mint az én szüleim is voltak, nyilván már nincsenek. A hozzám hasonló korúak is elmennek. Az osztálytársaim közül is talán kettő él a faluban rajtam kívül. De a községben minden elérhető, nem kell innen elmenni, mert hát itt minden van. Fejlődik most is a község, erre nem lehet panasz. Amit lehet, a polgármester asszony kiharcol, kihajt – teszi hozzá.

Havonta összejönnek a klubban

Siska Jánosné 2001-es megalakulásától vezeti a helyi Gyöngyvirág Nyugdíjas Klubot. Férjével együtt jár el a foglalkozásokra. Most huszonnyolc fős a tagságuk, sajnos csökkenő a létszám, kicsit öregszik is. – Jönnek ugyan fiatalok, de az alapításunk óta már huszonegyen meghaltak. A klubba egyébként öt házaspár jár el, a többiek egyedülállóak már, főként asszonyok. Nagyon szeretünk az összejövetelekre járni, mert ott mindig találunk magunknak elfoglaltságot. Minden hónapban találkozunk. Van egy tánccsoportunk és egy népdalkörünk. Nagyon sok helyre kirándulunk, legtöbbször fürdőhelyre, de voltunk már Szilvásváradon és külföldön is. Görögországban a tengerparton, Montenegróban a tánccsoportunkkal. Több versenyen vettünk részt és a lehető legjobb díjat mindig elhozta a tánccsoport – mondja a klubvezető.