Már gyerekként is mézeskalácsot sütött Víziné Kovács Klára

– Hogy mi jut eszembe először a mézeskalácsról? A szépség, a harmónia, az alkotás, majd az ajándékozás öröme, a meleg családi légkör, a közös tevékenység, amely összekovácsol, a szeretet, a békesség – kezdi a beszélgetést Víziné Kovács Klára. – Karcagon születtem, ott töltöttem a gyermekkoromat és kaptam azt az útravalót, amelyből a mai napig töltekezem. Ott éltek a nagyszüleim, az édesapám, a mai napig Karcagon él az édesanyám és az egyik testvérem. Jó volt három lánytestvér mellett felnőni, nagyon kötődöm hozzájuk. Az erős családi gyökereim mellett meghatározóak az általános és középiskolai diákévek is, a tanárok, az a közösség, amely körülvett, az osztálytársak, a kosárcsapat. Gyermekkoromban sok időt töltöttem az anyai nagymamámmal. A családi elbeszélések szerint már a járókában felállva elcsentem az asztalról a tésztát, amikor nagymamám éppen valami finomságot sütött. A reggeli mise után mindig elvitt magával a piacra vásárolni. Ott találkoztam először a mézeskaláccsal. Rácsodálkoztam a színes és finom, édes mézesekre, amit a nagyim jóvoltából mindig meg is kóstolhattam. Már akkor izgatta a fantáziámat, hogyan készülhet – idézi az előzményeket Klára.

Megtudjuk, a tanulmányai befejezését követően Egerbe került, a Heves Megyei Kormányhivatal Népegészségügyi Főosztályán dolgozik, mint megyei vezető védőnő. Mielőtt a hivatalba került, 15 évig dolgozott területi védőnőként. Szereti a hivatását, a „szíve csücskei” a védőnők és nagy szakmai alázattal igyekszik végezni a ­feladatait.

– Született két gyermekem, akikkel kicsi gyermekkoruktól minden karácsonykor sütöttünk mézeskalácsot az egész családunknak. Amikor a kisebbik gyermekem is elkezdte egyetemi tanulmányait, hirtelen sok szabadidőm lett. Ekkor határoztam el, hogy megtanulom „rendesen” a mézeskalács készítését. Az interneten kerestem tanfolyamot, így bukkantam rá egy dunántúli hölgyre, aki ezzel foglalkozik és már több alkalommal voltam nála tanulni. Nagyon szépek a hagyományos mézeskalácsok, a huszár, a baba, a tükrös szív, de számomra is a mézszínű sütemény fehér mázas díszítése az igazán autentikus. Ha valaki tanulmányozza a magyar népi díszítőművészetet, láthatja annak rendkívüli gazdagságát és finomságát – mondja.

Azonban – teszi hozzá –, mint az élet minden más területén, a mézeskalácsok díszítésében is elindult a „modernizáció”. Ma már nagyon sokféle technikával, változatos szín- és formavilág alkalmazásával lehet a mézest díszíteni, melynek csak az ember fantáziája és a kézügyessége szab határt. A mézeskalács kilépett a hagyományos karácsonyi sütemények világából, ajándékozható születésnapra, esküvőre, évfordulókra, ballagásra, diplomaosztóra és még számos alkalomra.

– Fontos számomra a hagyományőrzés is, a gyermekekkel megismertetni régi korok mesterségeit, az alkotás örömét. Évente több alkalommal tartok mézeskalácsos játszóházat, általában valamilyen ünnephez kapcsolódóan, ahol a gyerekek megismerkedhetnek a mézes díszítésével, kipróbálhatják kreativitásukat, és átélhetik az alkotás vagy a saját kezükkel díszített mézessel való ajándékozás örömét. Közel öt éve foglalkozom hobbistaként mézeskalács-készítéssel. Ez idő alatt számos alkalomra és felkérésre, sok-sok mézeskalácsot készítettem. Mindig odafigyelek a minőségre, az egyéni kérések megvalósítására, s arra, hogy a mézeseim finomak, szépek, ízlésesek legyenek és kifejezzék azt a szeretet, amellyel készült, és amellyel az ajándékozó átadja annak, akinek szánja – mondja víziné Kovács Klára, aki három alkalommal vett részt Egerben a Mézeskalács Meseváros pályázaton. Kétszer első, egy alkalommal második helyezést ért el.

– Személyesen ismerem Ara Rauch írónőt, egyik gyermeke születésekor én voltam a védőnője. Ő úgy fogalmazott: „Mama minden évben készített ilyen mézeskalácsot, több száz darabot, tojásfehérjébe kevert porcukorral kicirkalmazva, mákkal, kókusszal, többszínű cukorgyönggyel díszítve. (...) A lényeg viszont nemcsak a sokféleség és a díszítésbeli változatosság volt, hanem a hatása. Aki rácsodálkozott ezekre a süteményekre, valami melegség, karácsonyi hangulat, békesség járta át, és a késztetés arra, hogy ő is hozzájáruljon valamivel az ünnephez” – remélem hobbista mézeskalácsosként én is ezt teszem – fogalmazott Klári.