mernek nagyot álmodni

2019.03.29. 07:00

A közösséget segítik a régi-új épületek Bükkszenterzsébeten

Bükkszenterzsébet mert nagyot álmodni. Szinte ­minden régi, elhanyagolt ­épületet rendbe hoztak, hoznak, hogy azok a közösséget szolgálják és ne csúfítsák tovább a faluképet.

Barta Katalin

A falumúzeum ma a térség leggazdagabb helytörténeti gyűjteményét rejti Fotó: Márkus Attila/Heves Megyei Hírlap

Elámultunk, hogy egy-két év alatt mi mindent valósíthatnak meg egy településen takarékossággal, és egy szorgalmas szakemberekből álló közmunkás csapattal. A faluban szinte minden régi, évtizedekig üresen álló középületet felújítottak, s új funkciót adtak azoknak. A munkálatok most is gőzerővel folynak.

A kora tavaszi napon dél körül érünk a községbe. A hivatalhoz érve kezet fogunk Ortó Szilárd polgármesterrel és arra kérjük, mutassa meg, mi minden változott a településen az elmúlt évben. Nagy kulcskarikát ragad magához, amelyen rajta lóg valamennyi, a közelmúltban felújított épület ­kulcsa.

Első állomásunk a hivatal mellett épült baromfivágópont, ahol a közmunkások által nevelt szárnyast dolgozzák fel. A kis üzemet egy régi, romos lakóházból alakították ki, amit három éve ötszázezer forintért vásárolt meg az önkormányzat. Ma a korszerű berendezéseivel sok millió forintot ér és három helyi asszonynak ad munkát.

Megnézzük az ugyancsak saját erőből felújított és kialakított falumúzeumot is, amely jelenleg a térség leggazdagabb helytörténeti gyűjteményét rejti.

A község talán legnagyobb épülete, a 300 éves parókia, a ráépített emelettel évtizedekig állt üresen. Az önkormányzatnak sikerült megállapodni az érsekséggel, hogy tizenöt esztendőre ingyen használhatják az épületet, ha az értelmes közösségi funkciót kap. Egy év alatt rendbe hozták a felső szintet, ahol egy tágas rendezvényterem és a kiszolgálóhelyiségek kaptak helyet. Nemrégiben egy jó hangulatú jótékonysági bálnak is ez az épület adott otthont. Hamarosan ide költöztetik a falu híres szülötte, Utassy József Kossuth-díjas költő emlékszobáját is, amely jelenleg a művelődési házban tekinthető meg.

A falumúzeum ma a térség leggazdagabb helytörténeti gyűjteményét rejti Fotó: Márkus Attila/Heves Megyei Hírlap

Újabb állomásunk a tavaly elkészült, a kor minden követelményének megfelelő vendégház, ahol tíz embert tudnak elszállásolni kulturált körülmények között. Az érdekesség itt is az, hogy az önkormányzat látott fantáziát az elhagyott, üresen álló épületben, amelyből mára a közmunkások segítségével többmilliós értékű ingatlankomplexumot hoztak létre. A ház egyre népszerűbb. Ottjártunkkor egy pécsi társaság jelezte, hogy itt töltenének néhány napot. Ők már visszatérő vendégek.

Végül a régi varrodához érkezünk. A 420 négyzetméternyi alapterületű épület harminc évig állt üresen, s úgy tűnt, végleg az enyészetté válik. Hogy mégsem így lett, az a polgármester víziójának köszönhető. Bentlakásos idősotthont álmodott ide, ahol harminchárom szépkorú emberről lehet majd gondoskodni. Nagy beruházásról lévén szó, érdekel bennünket, milyen pályázati forrást vesznek igénybe, csodálkozunk tehát, amikor megtudjuk, saját erőből láttak hozzá a feladatnak. A falu első embere hetekig böngészte a hasonló intézmények kialakításához szükséges törvényi előírásokat, majd maga tervezte meg az épületet, s vázlatos költségvetést is készített. Az ötletről többekkel is konzultált. Dr. Pajtók Gábor megyei kormánymegbízott úgy vélekedett, hogy egyedülálló és támogatandó tervről van szó, így a kormányhivatal szakemberei, a szakhatóságok az első perctől kezdve készségesen segítenek minden adminisztrációs munkában.

Megtudjuk, évente nagyjából hatmillió forintot szánnak önerőből az építkezésre.

Magad uram, ha szolgád nincs!

Ez a község azon a ritka települések közé tartozik az észak-hevesi térségben, ahol bár rendszeresen pályáznak különböző célokra, nem várnak arra, hogy jut-e az állami büdzséből. A jó összetételű közmunkáscsapattal – szinte minden szakmához értenek – nekilátnak a régi romos épületeknek, elbontják, átalakítják azokat. Felhasználnak minden bontott anyagot, és lelkesen dolgoznak. Ugyanaz a lendület hajtja őket: az erzsébetieknek, az erzsébetiekért építenek mindent. Munkájukat megbecsülik, tiszteli őket mindenki a faluban. – Beláttuk, hogy nem várhatunk a sült galambra – mondja Ortó Szilárd. Ha azt szeretnénk, ne haljon ki a falu, akkor mindenképpen tennünk kell azért, hogy élni és tenni akaró közösséggé váljunk. Arra törekszünk, hogy amennyire lehet, a saját erőnkből boldoguljunk – teszi hozzá.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában