2019.03.03. 14:39
Budavári Sándorra emlékezünk
Életének 67. évében, hosszú betegség után, február 19-én elhunyt Budavári Sándor, a Népújság és a Heves Megyei Hírlap egykori felelős szerkesztője, rovatvezetője, akitől szerettei szűk családi körben vesznek végső búcsút.
Budavári Sándor (1952–2019)
Szépen szólt a tangóharmonika, a zenéjét még most is hallom. Jól emlékszem, a negyven basszusos Weltmeister mindig előkerült a jó hangulatú összejöveteleken, szerkesztőségi névnapokon, focimeccsek utáni banketteken. A kitűnő muzsikus Sándor – Buda, Sanya, Sandi – sokoldalúságának bizonyítéka volt a játék.
Mert az életét végigkísérte a Játék. Tizennégy éves koráig Felsőtárkányban általános iskolásként szerette meg a labdarúgást. Miután 1966-ban szüleivel Egerbe költözött, Gárdonyis gimnazistaként volt középhátvéd az Egri Spartacus ificsapatában, majd bekerült a megyei elsőosztályú felnőtt gárdába is. Debrecenben a Tanítóképző Főiskola népművelő-könyvtár szakát végezte el, közben focizott a Debreceni Volán együttesében, visszatérve a megyébe a Felsőtárkányi Dózsát is erősítette. Időközben a Népújság kispályás csapatában rúgta a labdát a megyeszékhely bajnokságában. Az újságírók között mutatta be focitudását az 1974. augusztus 19-én az egri stadionban rendezett SZÚR-on.
A megye napilapjában ugyanebben évben, augusztus 7-én jelent meg az első írása. Utána a sportrovat tagjaként dolgozott. Az első világverseny, amiről tudósított, a IV. fogathajtó VB volt, amit hazánkban rendeztek. Az újságíró iskola zárásaként 1976-ban Bárdos György fogathajtóról készítette a vizsgariportját. Cikkekben számolt be 1982-ben a VIII. női kézilabda világ-, egy évvel később a budapesti fedettpályás atlétikai Európa-bajnokságról. Később a Népújság sportrovatának lett a vezetője, majd 1990-ben a jogutód Heves Megyei Hírlap felelős szerkesztőjévé nevezték ki. Végül a füzesabonyi térség gondos gazdájaként adott információkat, riportokat az ottaniak életéről. Igazolva kiváló szakmai felkészültségét, hozzáértését.
Szerkesztett olyan megyei időszaki kiadványokat, mint az ESE Magazin, a Labdarúgás Hevesben, az Építők Lapja, a Visontai Hírek. Tudósítója volt a Miskolci Rádiónak is.
Betegség miatt kellett szakítania a napi újságírói munkával, ám szeretete a lapja, az írás iránt megmaradt. Dombóváron élve is gyűjtötte a Heves megyei újságokat, s naponta jegyezte le gondolatait, amiket kötetbe rendezett.
A tangóharmonika – az utolsó években a szintetizátor – elcsendesedett. Nincs, aki már játsszon rajtuk, de megszólaltatójának mindig humánus, kedves, békés személyére örökre emlékezünk.
Sándor, nyugodj békében!
