Mini majálissal búcsúzik a törzsvendégektől Putyi legendás egri kocsmája

Ma délelőtt 10 órától késő délutánig mini majálissal búcsúzik törzsvendégeitől, barátaitól Pócs Ferenc – az egrieknek csak Putyi bácsi – a Frank Tivadar utcai kocsmában, s az az előtt lévő kis utcarészen. A meghívottakat és az erre járókat – ezúttal rendhagyó módon – élő zene fogadja majd, régi dallamokkal. Akad persze néhány jó falat és egy-egy pohár bor vagy sör is mindazoknak, akik koccintani szeretnének a régi szép idők emlékére.

A búcsú szomorú apropója, hogy jövő hét hétfőtől már nem nyit ki többé Putyi kocsmája. Három esztendővel ezelőtt már megírtuk portálunkon, hogy a környéken nemsokára vízicentrum épül, s ennek okán kisajátítanak néhány közelben található ingatlant. Ezek közé tartozik Putyi kocsmája is. A szerződést azóta megkötötték, s immár csupán a kiköltözés van hátra.

A szakadó májusi eső elől menekülve nyitunk be a még nyitva lévő vendéglátóhelyre régi ismerősünkhöz, aki gondterhelten nézegeti a hivatalos papírokat. Feje búbját vakargatva mondja, hogy bizony van még néhány lezáratlan ügy a szolgáltatókkal, de a mai ügyintézés már nem neki való.

– Hiába hívogatom telefonon az ügyintézőket, nem veszik fel, akik ígérték, azok se hívnak vissza – morgolódik, majd legyint egyet. – Inkább beszélgessünk vidámabb dolgokról! – javasolja és letelepszünk egy asztal mellé.

– Hogyan telnek az utolsó napok? – kérdem tőle, miközben egy törzsvendég köszön be. Barátságosan üdvözlik egymást, Putyi arra kéri, hogy szolgálja ki nyugodtan magát, s ha megitta a sörét, majd elszámolnak.

– Szoktatom magam a gondolathoz, hogy lezárult egy korszak az életemben. Sokat jelentett nekem ez a hely, hiszen a fél életemet itt töltöttem – kezdi mondandóját később a kérdésemre válaszolva. – Jó ideje már ugyanis azon töprengek, vajon hogyan tudnék méltóképpen, igaz szeretettel elbúcsúzni az egriektől, a barátoktól, a nálam gyakran megforduló vendégektől. Úgy gondoltam, egy napot arra szentelek, hogy megtisztelem őket és megköszönök nekik mindent, amit az elmúlt évtizedekben kaptam tőlük.

Kis szünetet tart, majd így folytatja:

– Mostanában egyfajta összegzést is végeztem magamban. Ha már betértetek hozzám, arra kérlek, írjátok meg az újságban, hogy bocsánatot szeretnék kérni mindazoktól, akiket valaha bármivel is megbántottam az életben. Azt szeretném, ha ezentúl összefutok bárkivel a városban, tudjunk emelt fővel egymás szemébe nézni és barátsággal kezet rázni, üdvözölni egymást.

A kezdetekről is szívesen beszél:

– Sok mindenkinek köszönettel tartozom. Rózsavölgyi Gábor hozott ide annak idején a Park szállóból, ahol eredetileg ruhatárosként, illetve biztonsági emberként dolgoztam, s Domboróczki János alkalmazott szerződéssel az üzletben. Négy évtized alatt nagyon sok ember megfordult ezen a helyen. Volt idő, amikor remek színészek, kiváló sportolók adták egymásnak a kilincset. Ma is büszke vagyok erre, de még inkább arra, hogy a környéken élők közül sokan az utolsó pillanatig be-benéztek hozzám, hogy elbeszélgessünk a világ dolgairól – mondja mosolyogva.

Arra a kérdésre, hogyan tovább, Putyi nagyot sóhajt, úgy válaszol:

– Igazából nem tudom elképzelni magam, hogy majd egyedül, tétlenül ülök otthon a tévé előtt. Nekem valójában az emberi kapcsolatok, barátságok jelentik az életet, éppen ezért körülnézek, hogy hol tudnék például portásként elhelyezkedni. Augusztusban töltöm be a 75. évemet, így keményebb fizikai munkára azért már nem vállalkoznék, de bízok abban, hogy valahol még szükség lehet rám. Az a lényeg, hogy továbbra is emberek között lehessek.

A Szarvas tér egy kicsit árvább lesz

Putyi, azaz civil nevén Pócs Ferenc­, 1977. május 1-jén lépte át a kocsmája küszöbét. A Panoráma Vendéglátó Vállalat berkeiből érkezett, a Park szállóból. Az akkori tulajdonos, Herendi József fiaként fogadta és alkalmazta a szorgalmas fia­talembert. Putyi ­emlékezete szerint azokban az időkben zárás után gyakorta együtt maradt a személyzet egy kis kerti sütögetésre, borozásra. Idilli évek, remek kiskocsmai miliő, otthonosság, szíves, kedélyes vendéglátás, a kisembernek is elérhető árak jellemezték hajdanán ezt a helyet. Az 1980-as évek elején vette át az üzletet Putyi a korábbi tulajdonostól.

A rendszerváltozást követő időszakban az új követelmények miatt arra jutott, hogy a melegkonyhát nem üzemelteti tovább. Így maradt meg az ivóhely, Putyi kocsmája, amely most végleg bezárja kapuit.