A sport mentálisan erősít – vallja az ország legerősebb egri tűzoltónője

Június 28-án és 29-én Bükfürdőn rendezték meg a 2019. évi TFA HUNGARY-Bük, az ország legerősebb tűzoltója nemzetközi tűzoltóversenyt, melyen Heves megyéből hét lánglovag is megküzdött. A női indulók között a harminc év alattiak versenyében első helyezést ért el Istványi Nóra tű. főhadnagy, az egri hivatásos tűzoltó-parancsnokság indulója, továbbá a Firefighter Combat Challange feladatait az abszolút első helyen teljesítette és a sportrendezvény összesített feladatait is a legjobb női versenyzőként fejezte be.

Nórával a munkahelyén találkoztunk egy kedd reggel. Éppen a szabadságát élvezte, de külföldi útja előtt még ránk is szánt egy kis időt. Beszélgetésünk elején a TFA-ról kérdeztük.

– Ez egy nemzetközi verseny, amit több ország is meg szokott szervezni – kezdte. – Ez a magyar bajnokság, az úgynevezett legerősebb tűzoltók versenye, ahol teljes védőfelszerelésben kell a feladatokat végrehajtani. Felméri az erő- és állóképességet, ami minden téren próbára teszi az embert. Tavaly voltam először ilyen versenyen és akkor elhatároztam, idén is részt fogok rajta venni. Nem titok, keményen készültem rá, és tervben volt, hogy meg is nyerem. Ez szerencsére sikerült.

Pár héttel később a csehországi Jihlava városában rendezték meg a Firefighter Combat Challenge (FCC) elnevezésű tűzoltóversenyt. A lenyűgöző városban összesen tizenegy ország százhúsz tűzoltója mérte össze tudását. Nóra az egyéni versenyszámon kívül női tandemben, mix tandemben és a mix csapatban is részt vett. A női tandemben a lányoknak az előkelő 2. helyezést sikerült elérniük, míg mix tandemben a rendkívül erős mezőnyben Nóra és Czifra Zsolt tű. őrmester, a Szolnoki Hivatásos Tűzoltó-parancsnokság beosztott tűzoltója által alkotott párosnak tizennégy csapat közül a 6. helyet sikerült megszerezniük.

– Országos szinten összekovácsolódtunk páran és kitűztük célul, hogy több nemzetközi versenyen is elindulunk. Ez a csehországi volt az első nemzetközi versenyem, s úgy érzem, van még hová fejlődnöm, mindenesetre hatalmas élmény volt.

Nórától megtudtuk, gyermekkora óta sportol, a mozgás a tűzoltói léttől teljesen függetlenül vált az élete részévé.

– A sport mindig is az életem része volt, az efféle versenysporttal viszont itt, a szervezetnél kezdtem el foglalkozni. A szüleimnek korábban egyetlen kikötése volt: a testvéremmel együtt mindegy, hogy mit, de sportoljunk valamit. Nagyon fontosnak tartották a testmozgást, ennek köszönhetően pedig elég sok mindent ki is próbáltam. Fociztam, röplabdáztam, versenyszerűen teniszeztem, terep-futottam, úsztam. Mindenbe belekóstoltam, és talán ennek is köszönhető, hogy a szervezetünkön belül elég sok versenyen el tudok indulni.

Egerben, sőt szűkebb hazánkban is ritkán találkozhatunk női tűzoltóval, ezért arra is kíváncsiak voltunk, miért döntött úgy, hogy erre az útra lép.

– Nem titok, hogy a családban is van hivatásos, így már kicsi korom óta ez a példa állt előttem. Ráadásul egészen fiatalkorom óta kutyás-sportoltam, és ott is rengeteg hivatásos tűzoltó, valamint rendőr vett körül. Akkor tetszett meg igazán ez az élet, így hamar egyértelművé vált számomra, hogy egyenruhás szeretnék lenni. A szüleim féltettek ugyan, de a kezdetektől fogva támogattak. Tudták, hogy egy elég határozott elképzeléssel rendelkező ember vagyok és senki nem tántoríthat el a célomtól.

Öröm volt látni azt a lelkesedést, amivel Nóra a hivatásáról mesél. Büszkén emelte ki azt is: soha nem érezte annak a nehézségét, hogy nő. A munkatársai nem néztek rá máshogy, mindig pozitív visszajelzéseket kapott és minden kollégája támogatta, segítette ahol tudta.

– Egerben női egyenruhások csak ketten vagyunk. Nem szeretem külön venni a női- és a férfiszerepeket, s nem szeretném, ha másképp néznének rám. A kollégájukat lássák bennem. Ha kérek valamit tőlük segítenek, és ez visszafelé is működik. Én leginkább a sportban tudom támogatni őket: megszervezni a csapatokat, elindulni a versenyeken. Ezeknek leírhatatlan hangulatuk van, egy emberként mozgunk a csapattal, s együtt küzdünk a minél jobb eredményért. Közös az elismerés, közös az öröm.

Kíváncsiak voltunk arra is, mi vonzotta a leginkább a tűzoltói hivatásban.

– Mindig is egy mozgékony szakmát képzeltem el magamnak, s egy olyan munkahelyet, ahol tudok tenni az emberekért. Ez egy olyan hivatás, amiben segítünk és próbáljuk megelőzni a bajt az állampolgárok védelme érdekében. Ez motivál abban, hogy minden nap úgy keljek fel: megéri csinálni! 2014-ben szereltem fel, s ez idő alatt egyszer sem éreztem azt, hogy ne lenne hozzá erőm, affinitásom. Nem tudnék kiemelni olyan dolgot, amitől számomra nehéz lenne ez a munka, mert őszintén szólva nagyon szeretek itt dolgozni. Imádom a munkámat, nem élem meg nehézségként egyetlen percét sem.

Nórától – akinek a beosztása katasztrófavédelmi megbízott – megtudtuk azt is, a munkája igen sokrétű, az ifjúságfelkészítés is a feladata közé tartozik. Ez utóbbi különösképp motiválja.

– Imádom látni a gyerekek arcán az örömet és az izgatottságot. Le szoktunk velük menni a szertárba, ahol megismerkedhetnek a fecskendőkkel és a rajtuk lévő felszerelésekkel. Minden alkalommal nagyon lelkesek, s próbálok én is így állni hozzájuk. Az egyik legpozitívabb élményem az volt, amikor az egyik, csapatomban lévő lány a foglalkozás végén azt mondta: olyan jól érezte magát, hogy észre sem vette, mennyire eltelt az idő – emlékezett vissza Nóra, akitől azt is megtudtuk, mennyire különíti el a munkát a magánélettől.

– Szükség van arra, hogy a két dolgot elválasszuk egymástól, nekem ebben nagyon sokat segít a sport. Kell, hogy az ember ki tudja tisztítani a gondolatait, hogy vegyen egy nagy levegőt és másnap új erővel induljon neki a napnak. Sajnos vannak olyan helyzetek, amikor az átlagosnál még erősebbnek kell lennünk. Előfordul, hogy balesetekhez is ki kell mennünk, gondoskodni az áldozatok elhelyezéséről. Ebben a helyzetben nem szabad forróvérűnek lenni, higgadt fejjel kell gondolkodni. Az embereket, akik részeseivé vállnak egy balesetnek, nagyon megviselik a történtek. Sírnak, zaklatottak, nem könnyű őket megnyugtatni. Ezért sem szabad, hogy az érzelmeink befolyásoljanak minket, hiszen csak úgy tudunk nekik segíteni, ha racionálisan vagyunk képesek gondolkodni. Így tudjuk csak a helyzetből a legjobbat kihozni. Kislányként egyáltalán nem voltam ilyen higgadt. Forrófejű voltam mintsem megfontolt. Hirtelen cselekedtem, mindent azonnal meg akartam oldani. Ezen később rengeteget dolgoztam, mindig próbáltam nyugodt maradni és átgondolni az alternatívákat, hogy minek mi lehet a következménye és a legjobb megoldást választani. A sport ebben is nagyon sokat segített. Egy versenyt is csak higgadt fejjel lehet végigvinni, mert ha az ember fejben szétesik, akkor az az eredményre is kihat. A sport mentálisan erősít, és ez a mindennapjainkra is hatással van. Volt olyan verseny, amit azért buktam el, mert fejben szétcsúsztam. Ennek több tényezője is volt, de akkor megfogadtam, hogy többet ilyen nem lesz!

Nórát egy igen határozott személyiségnek ismertük meg. Érdeklődésünkre elárulta, ez a munkahelyen és otthon is jellemző rá.

– Kell egy határozott elképzelés ahhoz, hogy haladni tudjunk előre az életben, és meg tudjuk valósítani a céljainkat. Ez a munkára és a sportra is érvényes. Ha nem vagyunk határozottak, és nem tudjuk, hogyan jussunk el A-ból B-be, akkor nem lesz mögötte eredmény.

Nóra számára a nyár utolsó szakasza ugyan a pihenésről fog szólni, tervei azonban most is vannak.

– Jó pár versenyen vagyunk túl, ezért most jön egy kis pihenés. Szeptemberben lesz az Európa-bajnokság, amire majd teljes gőzerővel készülünk. Az egyéni- és csapatszámokban is tervezek részt venni, és minden téren szeretném a legjobb formámat nyújtani.