Hajtotta a vágy, hogy segítsen! – Így lett tűzoltó az egri pizzaszakács

A Katasztrófavédelmi Oktatási Központ hetvenkilenc frissen végzett tűzoltója esküdött föl a hivatására július tizenkettedikén. A Heves Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság állományában a frissen végzett hallgatók közül három fiatal tűzoltó kezdte meg szolgálatát. Közülük Dorkó Attila tűzoltó őrmester az egri hivatásos tűzoltó-parancsnokság beosztott tűzoltói állományát erősíti.

Attilától – aki Budapesten született – megtudtuk, jelenleg Egerben él és itt is tanult. A 32 éves tűzoltó szakterülete tizenhárom évig a vendéglátás volt. Kilenc évig dolgozott pizzaszakácsként Felnémeten, ezt követően pedig Egerben folytatta pályafutását.

– Korábban is vonzott az egyenruha, de akkoriban ezt a lépést valamiért nem mertem megtenni – mesélte Attila. – Mindig is az életem része volt az érzés, hogy segítenem, védelmeznem kell. Ez talán annak is köszönhető, hogy a családomban én vagyok az egyetlen fiatal férfi, s ez a szerep egész életemben rám hárult. Az ismerőseim maximálisan biztattak, és úgy vélték, személyiségileg is alkalmas vagyok erre a feladatra.

Attila a vendéglátásra alapozva igazi csapatjátékosnak tartja magát, s ahogy fogalmazott: ez a tűzoltói lét egyik fontos velejárója.

– Biztos lesznek olyan feladatok, kihívások amiknek nem tudok majd megfelelni, de ez idővel kiderül. Addig pedig megyek előre, csinálom és megpróbálom magamból a maximumot kihozni. Hálás vagyok azért, hogy itt lehetek és segíthetek, az emberek pedig hálásak azért, hogy mindezt megtesszük értük. A mai világban sajnos ritkán találkozni a hálával. Talán ezért sem lehet szavakba önteni az érzést, amikor megtapasztaljuk.

A fiatal lánglovagtól azt is megtudtuk, ugyan csak pár hete állt munkába, és beszélgetésünkkor még csak az ötödik szolgálatát töltötte, már számos vonulást tudhat a háta mögött.

– Az első szolgálati napomon volt az első tűzesetem is, ezt pedig megelőzte egy állatmentés a Rácz-hegyen. Egy kis őzet kellett kimentenünk egy 30 centiméter átmérőjű, három méter mélyen lévő csőből. Ez nagyon megmaradt bennem. Ezt követően pedig volt Egerben egy tűzeset, amely során kanapé gyulladt ki, majd kiégett a háztető is. Annyira izgultam, hogy a szívem a torkomban dobogott. Abban a pillanatban, amikor megszólal a riasztás, az ember sosem tudja előre, mire készüljön. Talán ez a legizgalmasabb része az egésznek. A riasztást követően persze mindent megbeszélünk a szeren. Tisztázódnak a dolgok, s mire odaérünk, már mindenkinek megvan a maga feladata.

Attilától megtudtuk azt is, az első bevetése után még inkább úgy érezte: itt a helye, ezt kell csinálnia.

– Nagyon sokrétű ez a munkánk, s kell idő mire maximálisan belerázódik az ember. Számos történetet hallottam már a kollégáktól komolyabb esetekről, de ez sem tántorított el. Sok meglepetést tartogat még számomra a jövő, én pedig minden erőmmel azon leszek, hogy megfelelően tudjam kezelni a helyzeteket. Higgadt embernek tartom magam, s úgy gondolom, ez az előnyömre válik, hisz' ebben a munkában fontos, hogy fejben mindig ott legyünk. Az itteni szerencsére nagyon jó csapat. Újonc vagyok, be kell illeszkednem, de ebben a többiek maximálisan támogatnak. Ők a tapasztaltak, én pedig igyekszem mindenben követni őket.

Attila megosztotta velünk azt is, hogy bár a családja féltette, minden szükséges támogatást megadtak neki az elinduláshoz. Barátnője testvére szintén tűzoltóként dolgozik, így számára könnyebb volt ezt elfogadni.

– Ha valakiben van bátorság és segítőkészség, akkor annak itt a helye – emelte ki. – Én úgy érzem, megtaláltam önmagam, s azt a pályát, amelyben hosszútávon is el tudom magam képzelni.