A tó eddigi legnagyobb pontyát fogta ki a markazi horgász

– Mikor vált a hobbinak indult pecázás szenvedéllyé?

– Kikapcsolódásnak indult 18-19 éves koromban, hiszen a baráti társaságunk gyakran kerekedett fel halat fogni a környékbeli bányatavakat megcélozva, néha a Tisza-tóhoz. Azután 2011-ben több amatőr horgászversenyen is elindultunk egy nagyon jó barátommal, Barczai Gáborral. Az egyik megméretésen fel is állhattam a dobogó harmadik fokára. Ugyanezen a tavon, szintén versenyen, életem egyik legnagyobb halát, egy 65 kilogrammos harcsát fogtam, ami a legnagyobb horogra akadt hal lett. Rá egy évre új reményekkel indultunk neki ismét egy bányatavi pecázásnak, ezúttal Tóth Zoltán barátommal. Ő volt, aki megismertette velem a nagy ponty horgászatát, s az uszonyosokkal való kíméletes bánásmódot, továbbá a fogd meg és engedd vissza! szemléletet.

– Pontyból mikor és milyen körülmények között fogta az első emlékezetes példányt?

– Az első túrákon nagyon sok szép tíz kiló fölötti potykát sikerült fognunk. Ezen felbuzdulva 2012. augusztus 20-án újra közös horgászatra mentünk. Rövid, tizenkét órás pecázást terveztünk arra a napra. Ám a halak egész délelőtt elkerültek minket. A tavon nem is nagyon lehetett hallani nagyobb fogásról, ami a nagy hőség számlájára volt írható. Délután két óra körül azonban egy óvatos húzós kapással jelentkezett egy érdeklődő az általam felkínált csalira, amit követett egy kőkemény, egy órán át tartó fárasztás. Amikor megpillantottam a halat, nem hittem a szememnek, mivel ekkora példányt még sosem láttam. A mérlegeléskor kiderült, hogy egy gyönyörű 20,05 kilogrammos pontyot sikerült szákba terelni, amit követett a fotózás. Ezután természetesen visszaengedtük a vízbe.

– A kapitális fogás megadhatta az alapot. Hogyan folytatódott a horgászlét?

– A leírhatatlan élményt jelentő fogást követően több éven át, egészen 2019-ig, versenyeken, jó hangulatú baráti horgászatokon vettünk részt, s ezen alkalmakkor sikerült számos szép halat kiemelni. Ennek köszönhetően alakult ki bennem a halakkal, s a természettel szembeni mérhetetlen tisztelet, alázat. Tavaly tavasszal Tóth Zoltán az egyik kedvenc vizemen, a markazi horgásztavon pecázott második napja, amikor kilátogattam hozzá. A természet szépsége és az általa mesélt élmények engem is magukkal ragadtak. Ezen felbuzdulva autóba ültem, összeszedtem a horgászfelszereléseimet és délután négykor már együtt húztuk be a végszerelékeket.

– Úgy tudjuk, hogy ekkor döntött egyéni rekordot. Voltak előjelek?

– Ha csak az nem, hogy megérkezésem után nem sokkal sikerült egy nyolckilós tőpontyot fognom. Ez azt sejttette, hogy jó éjszaka elé nézünk. Nem is váratott sokáig magára a nagy fogás: éjjel fél háromkor erőteljes kapásra ébredtünk. Csónakba ültünk és elindultunk a hal után. Körülbelül húszperces fárasztás után sikerült is megszákolni. A parton a mérlegeléskor döbbenten vettem tudomásul, hogy ha csak egy kicsivel is, de megdöntöttem az egyéni rekordomat ezzel a gyönyörű 20,15 kilogrammos tőponttyal, amit most is visszaengedtünk a tóba, hogy másoknak is akkora örömet szerezzen, amilyet nekem.

– A legfrissebb hír, hogy kapitális, 26,37 kilogrammos tőpontyot fogott május 15-én hajnalban Forgó Milán markazi horgász a Deli tavon. Hogyan jött össze a tavi csúcsdöntés?

– Hetvenkét órás bojlis horgászatra érkeztem a vízhez két barátommal. A hal komótos, húzós kapásra jelentkezett, harmincperces fárasztás után került szákba. Ez az uszonyos a tó eddig kifogott legnagyobb pontya, tórekord. Egyben az egyéni rekordom is. Az is természetes, hogy a ponty fotózás után visszanyerte szabadságát.