Rengeteg új élménnyel, tudással gyarapodott az önkéntes mátraderecskei mentős

Kiss Istvánné Erikát mindenki ismeri és szereti a faluban. Tudják róla, hogy soha nem fél a kihívásoktól, s ha embertársaink megsegítéséről van szó, akkor egy pillanatig nem gondolkozik azon, hogy annak részese legyen. Rendre ott vállal szerepet, ahol a tudására, az önzetlenségére valóban nagy szükség van. Ezt tette az elmúlt hónapokban is. A mentőszolgálatnál töltött időszakról mesél portálunknak.

– Addig érdemes visszakanyarodnunk az időben, hogy tavaly október 28-án tettem sikeres mentőápolói vizsgát Budapesten – indítja a történetet. – Mivel egészségügyi intézményben dolgozom, úgy gondoltam, szükségem lehet olyan tudásra, amit a jelenlegi munkahelyen, a Mofettában is jól kamatoztathatok. Mindig is törekedtem arra, hogy szakmailag a lehető legtöbbet tudjam nyújtani – teszi hozzá magyarázatként.

Már a mentősgyakorlata első napján érezte, hogy számára ez a kurzus sokkal többet jelent majd egy bizonyítványnál. Olyan nagyszerű embereket ismerhetett meg ugyanis és tanulhatott rengeteget tőlük, akik nap mint nap életeket mentenek anélkül, hogy bárki is tudná a nevüket.

– Azután ez év március végén váratlanul megcsörrent a telefonom – emlékezik vissza Erika. – Az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) vezető megyei mentőtisztje keresett meg azzal a kéréssel, hogy vajon vállalnék-e önkéntes tevékenységet ezekben a koronavírus-járvány sújtotta nehéz időkben, mert most igazán nagy szükség van minden bevethető emberre. Aki hivatásként az egészségügyet választotta, az nagyon jól tudja, hogy egy ilyen kérésre azonnal igent kell mondani. Mégis el kellett gondolkodnom a számomra hirtelen adódó lehetőségen, hiszen édesanyaként, a családomat féltve, mérlegelnem kellett.

Az önkéntes szolgálat teljesítése melletti döntéséről ekképpen mesél: – Nagyon szerencsés ember vagyok, mivel csodálatos lányaim vannak, akik maximálisan támogattak, és velük együtt sikerült az édesapjukat is meggyőzni. Tehát önkéntes vagyok, a szó legnemesebb értelmében... Azt elmondom, egyáltalán nem érzem magam hősnek, nem gondolom azt sem, hogy többet érnék bárkinél. Csupán egyvalamiben különbözünk a többi embertől. Képesek vagyunk áldozatot hozni úgy, hogy nem várunk érte cserébe semmit sem. Nem kapunk érte fizetést, nem kapunk pluszjutalmat. Csupán tesszük a dolgunkat. Sok mindent próbáltam már az életemben, de ez az új feladat, s ami most velem történik, egészen más. Emberi sorsokat látok egy teljesen másik szemszögből. Nehezen tudom megfogalmazni, micsoda öröm számomra, hogy ebben a valóban embert próbáló, nehéz időkben segíteni tudok másoknak. Koronavírus-fertőzés-gyanús betegekhez megyek, hogy mintát vegyek tőlük. Leírhatatlan az a szeretet, amivel várnak és körbevesznek ezek az emberek. Alig van olyan ház, ahonnan ne úgy jönnék el, hogy jó szívvel áldanák a családomat és a Jóisten áldását kérik rám.

Azt is elmondja az önkéntes segítő hölgy, hogy szerencsére a napokban már jelentősen csökkent a mintavételek száma. Ettől függetlenül Erika arra kér mindenkit, hogy továbbra is nagyon vigyázzunk egymásra.

Az önkéntes mentős mindamellett ezt a gondolatát is megosztja velünk: úgy érzi, hogy sok embernek köszönettel tartozik. Mindenekelőtt hálás az egri irányítócsoport vezetőinek és dolgozóinak azért, hogy nemcsak megtanították mindenre, de a kivonuló napokon végig tartották is vele a kapcsolatot.

Köszönetet mond továbbá a gépkocsivezetőknek is, hogy mindig biztonságban juttatták el a mintavételek helyszíneire. A RED zónában, a védekezési területen szolgálatot teljesítők is végig segítették a munkáját. Ennek köszönhetően olyan összetartó csapat tagjának érezhette magát heteken át, akik egymásra és másokra egyaránt figyelve, vigyázva dolgoznak.

– Végül, de nem utolsósorban jár egy nagy köszönet Forgó Gábornak, Mátraderecske polgármesterének is azért, hogy az első perctől kezdve támogatta a mentőszolgálat kérését – fejezi be beszámolóját Erika.