Utánajártunk: teljesen szabályosan tartják, nevelik a kutyákat a mátrai telepen

A napokban számoltunk be arról, hogy a Szurkolók, az állatkínzás ellen szerveződött csoport ismeretlen eredetű bejelentés nyomán látogatott meg egy Recsk közelében lévő kutyatartótelepet. A váratlan éjszakai rajtaütésről fotókat, videókat és egy hosszú bejegyzést is megosztottak közösségi oldalukon.

Mivel szerkesztőségünk is elkötelezett az állatvédelem mellett, s több környékbeli olvasónk is kérte, nézzünk körül mi is az adott helyen, a nagy port kavaró eset után felkerestük a helyet, ahol az egyik ebtenyésztő, Kiss István és neje, Erika fogadott bennünket. Mindent megmutattak, a kérdéseinkre készségesen válaszoltak, a működésükkel kapcsolatos hivatalos okmányokat elénk tárták. Felidézték a rossz emlékű éjjelt is, amikor a csoport tagjai hívatlanul megjelentek a területen.

A helyszínen járva megtudtuk, a területet két éve bérlik. Akkor kezdtek a rekultivált bányaterületen a kutyák tenyésztésébe, s az ehhez szükséges infrastruktúra kialakításába. Ez a rész, a csoport bejegyzésével ellentétben, szabályosan körülkerített, bár látszik, hogy nem most készült. A bejárati kapun ott a felirat: Idegeneknek belépni tilos! Ez eddig is ott volt.

A telepükön 38 német juhász eb található, jó tartási körülmények között. A kennelek tiszták, a táplálékuk kifogástalan minőségű, garmadával áll a faforgács, amit rendszeresen cserélnek alattuk. Szerződéseik, az itteni ellenőrzésekről készült dokumentáció – köztük a razzia másnapján készült NÉBIH-ellenőrzés jegyzőkönyve – rendben vannak. Ezekben szabálytalanságra utaló megállapítás nincs, csak némi hiányosság.

István azt mondja, nem ez volt az első ellenőrzés. Valakinek nagyon nem tetszik a működésük, mivel névtelenül többször tett bejelentést ellenük.

– Fél éve a recski polgármester a helyi jegyzővel járt nálunk, ugyancsak egy ismeretlen bejelentése alapján. Arról is készült jegyzőkönyv, ami azt erősítette meg, hogy szabályosan tenyésztjük az ebeket – mondja István. – A tenyésztést azért hangsúlyozom, mert a fogalom nem egyenlő a szaporítással. Míg a szaporító hathetes korában jó pénzért, sokszor illegálisan értékesítési a kutyákat, addig a tenyésztő jó körülmények között tartja az állatokat, gondoskodik az oltásokról, csipelésről, a törzskönyvről, s rendszeresen foglalkozik velük. Alapkiképzésben is részesítem őket, hogy együttműködő, megbízható munkakutyákká váljanak.

Erről magunk is meggyőződhetünk, amikor kérésünkre rögtönzött bemutatót tart a közeli hangárban kialakított képzőhelyen. A négylábú feladata a labdakeresés. Bámulatos az összhang a gazda és a fiatal német juhász között, amely sikeresen, villámgyorsan és boldogan teljesíti a feladatot. Az itteni német juhászok István egyetlen kézmozdulatára követik az utasítását, jól tápláltak, egészségesek, s szeretik a gazdájukat. Megtudjuk, minden nap sokat mozognak a szabadban is.

Miközben járjuk a területet, Erika a június 11-i éjszakai razzia momentumait meséli, ami bizony az egész családot megviselte: – Békésen aludtunk, amikor az éjszaka kellős közepén érkezett a hívás a rendőrségtől, hogy azonnal jelenjünk meg a telepen, mert baj van. Halálra rémülve ugrottunk és indultunk. A kislányom, látva a riadalmunkat, megállás nélkül zokogott. Hajnal egy órakor értünk oda, fényszórós autók, rendőrök hada, s húsz idegen ember várt bennünket, mindenre elszántan. Döbbenten néztem, hogy a lakatot a bejárati kapuról valaki leverte közülük, tehát ők már jóval az érkezésünk előtt biztosan tartottak terepszemlét.

A mobiltelefonnal igyekeztem minél több párbeszédet felvenni, s videót készíteni, ahogyan azt ők is tették. A kérdésemre, ki verte le a lakatot, s milyen felhatalmazás alapján, hiszen kint van a belépni tilos tábla, zavaros választ kaptam. Miután bemutatkoztunk, követelték, hogy mindannyian bejöhessenek, s körülnézhessenek. Jeleztem, hogy a rendőrség, mint hatóság jelenlétében jelöljenek ki a csoportból egy embert, aki ért a kutyákhoz, s akiben mindenki megbízik. Ezután indultunk el a szemlére. A szomszédos kutyatartó és a felesége is végig együttműködést tanúsítottak. Az ő bérelt telepén több mint kilencven kutya van. Rendkívül zaklatott, feldúlt állapotban, de készségesen mutattunk meg mindent, hiszen nincs titkolni valónk. Mindenre válaszoltunk, amire kíváncsiak voltak. Hajnal négykor mi hazamehettünk. A rendőrség a kaput őrizve reggelig ott maradt, míg a NÉBIH szakemberei és újabb két nyomozó alapos vizsgálatot tartottak. Erről a jegyzőkönyvet már megkaptuk, olvassák el – adja kezembe a papírt, ami rendes tartási körülményekről tanúskodik.

István gyerekkora óta foglalkozik kutyákkal. Mielőtt a tenyésztésükbe kezdett, sok szakirodalmat olvasott, járt Dunakeszin, hogy megismerje a tartásuk szabályait. Rengeteg kiállításon megfordult, s a keze alól kikerülő állatok jól szolgálják az embereket a határvédelemnél, rendőrségnél, valamint az őrzés-védelemmel foglalkozóknál.

Az állatvédők pártján állnak maguk az ebek gondozói is

István és Erika búcsúzásunkkor külön is hangsúlyozzák, hogy minden állatvédő egyesület, valamint csoport tevékenységével, céljaival messzemenőkig egyetértenek. Maguk is azt szorgalmazzák, hogy szigorúan büntessék meg az állatkínzókat. Az őket ért éjszakai incidenst azonban nem felejtik el egyhamar. A csoport éjszakai felbukkanása, agresszív, hangos, erőt demonstráló viselkedése kimondottan félelmetes volt. Azt mondják, nincs takargatni valójuk, éppen ezért előzetes bejelentés nélkül, fényes nappal is meglátogathatták volna őket és ugyanúgy mindent megmutattak volna az állatvédők által kijelölt vezetőnek, mint éjjel. Az ismeretlen bejelentővel kapcsolatban – aki állítólag képeket is küldött – most már viszont jogi tanácsot is kértek abban, hogy miként lehetne a hatóság segítségével a személyét kideríteni, mivel ugyancsak súlyos rágalmakkal élt. István szinte minden szabadidejét a kutyákkal tölti, s ha teheti, Erika is vele tart. Gondoskodnak az ebekről, szakszerűen nevelik, tenyésztik őket. Külön köszönik az ügyben a rendőrség korrekt segítségét, akik végig határozottan és emberségesen tették a dolgukat.