A határon túli magyarokra leselkedő veszélyre hívták föl a figyelmet Szilvásváradon

Szaniszló László szilvásváradi polgármester köszöntötte a vendégeket, köztük a Szent György Lovagrend őrséget álló tagjait, illetve az emlékművet állíttató és gondozó Kocsis Lászlót.

A partnertelepülésről, Szádalmásról Balázs Patrik katolikus pap beszédében azt hangsúlyozta, nem egyszerű dolog értékek mellett kiállni, itt most erőt meríthetnek. Az Istennel való kapcsolat segít őrizni a vidék népét, a kincset, amely a szívekben ott ragadt. Ha ezt elveszik, csak a test marad, jövő nélkül. A múltból merítve, a jelent gazdagítva lehet jobb jövője a magyarságnak. A szenvedésnek, hitnek meglesz a jutalma, be kell fejezni a marakodást, üzent a határon belüli és kívüli magyarságnak.

Varga Zoltán református lelkipásztor az egykori őrök küldetéséről beszélt, akiknek figyelniük kellett a változásokat, hogy figyelmeztessenek a veszélyre. Jézus is fölment a hegyre, hogy tanítsa a követőit, most is szól hozzánk, hogy megerősítsen a hitünkben, különösen most. Kiemelte, az erőseknek nem uralkodniuk kell, hanem a gyengék botlásait kell helyrehozniuk.

Burján Szilárd Erdély, azon belül Székelyföld képviseletében szólt, emlékeztetve, hogy a székelyeket Árpád telepítette határőrizeti feladatokkal a Kárpátokhoz, évszázadokig szolgálták a hazát. Szeszák Ferenc, az eredeti, kolozsvári emlékmű készítője is tudta ezt, tisztelte a kemény munkájukat, áldozatkészségüket.

A szónok visszatekintőjében kiemelte, már Kós Károly felhívta a figyelmet 1911-ben arra, hogy a románság azt szeretné, ismerjék el őket a birodalom negyedik autonóm nemzeteként. Már akkor átrepülték a Kárpátokat, hogy a románság összetartozik. Most ő hívta föl a figyelmet az erdélyi, székelyföldi magyar fiatalok elvándorlására, a nemzet eljelentéktelenedésére, a nyugati modell választására. Ő is elkerült onnan és ő is elmerült benne, de rájött, hogy a régi élet nem elkopott ruha. Össze kell fogni, hiszen a magyarság összetartozik, el kell felejteni az elárultságot és a jövőbe kell tekinteni.

Tamás Erzsébet, Szádalmás alpolgármestere emlékeztetett arra, hogy magyarnak nem elég születni, azzá kell válni, a határon túliak tudják, mit jelent megmaradni. A kulcs az anyanyelv megőrzése, mert beszélhetnek másik nyelven, az a lelküket nem érinti meg. Nem tudni, meddig marad meg a nyelv, a kultúra, bízik abban, bírják erővel és még találkoznak itt nagyon sokáig. A múlt tapasztalatait felhasználva készülhetnek föl a jövő kihívásaira. Rájönnek, hogy az anyagi, tárgyi dolgok jelentéktelenek, a lényeg a szívekben van.

A műsorban a szilvásváradi Szivárvány Énekkar, a szádalmási Bokréta Népdalkör dalolt, fellépett Aleva Zsófia, Hegyesi Hudik Margit, verset szavalt és énekelt Kósa Zsolt, koncertezett a Kormorán együttes, a megemlékezés után Boros Dénes és zenekara. A résztvevők megkoszorúzták a Kárpátok Őre emlékművet.

Nagy erőpróba lesz a népszámlálás

Berényi József szlovákiai magyar politikus szerint a világháborúk utáni békediktátumok alkalmával nem gondolták, hogy 2020-ban még lesznek határon túli magyarok. Hogy nem sikerült a terv, a nyelvnek, a gyökereknek köszönhető. Néha irigykedik az erdélyiekre, hiszen az országrésznek volt önálló fejlődési folyamata, míg a Felvidék sokáig maga volt Magyarország. Itt volt az ország fővárosa, egyházi központja, magyar családok építették várait, itt születtek, éltek kiváló írói, költői. Sok erő, küzdelem, vérveszteség van a magyarság mögött, értelme az, hogy, ebből erőt lehet meríteni. Bár volt már jobb a felvidéki magyarság helyzete, most egy irányba kell elindulniuk azoknak, akik a bajba jutott nemzetrészt ki akarják vezetni a viharból. Dönteni kell az utak között és meg kell maradni. Jövőre népszámlálás lesz Szlovákiában, ami nagy erőpróba lesz, a magyaroknak meg kell mutatniuk magukat, mert ezen múlnak egyházaik, iskoláik, kultúrájuk. Megtesznek mindent azért, hogy kétszáz év múlva is legyenek magyarok a Felvidéken.