Évtizedek óta minden gyermek sorsát szívén viseli a váraszói óvónő

- Milyen szálak, meghatározó emlékek kötik Váraszóhoz?

- Váraszó egy eldugott kis község Heves megye északi részén, a Mátra és Bükk között, úgynevezett zsáktelepülés. Nagyon szép természeti környezetben, dombok, hegyek között meghúzódó csendes falu, s emiatt egyre több turista keresi fel a környéket, sokan költöznek ide. Én minden lehetséges szállal idekötődöm, hiszen szüleim, nagyszüleim, dédszüleim, de férjem, és az ő családja is váraszóiak, illetve azok voltak, és mi is itt alapítottunk családot.

- Több évtizede dolgozik az óvodában, annak vezetőjeként. Melyek a munkájához köthető legszebb emlékek

- Tizennégy éves korom óta óvónőnek készültem. Egerben, majd Szarvason tanultam a főiskolán. Több mint harminc éve dolgozom a váraszói óvodában, huszonkét éve vagyok a vezetője, ez az első, és reményeim szerint az utolsó munkahelyem is. Tanulmányaim során remek pedagógusoktól tanulhattam. Pályakezdőként tapasztalt kolléganőm, Tölgyesi Attiláné mutatott jó példát a gyerekekkel, a szülőkkel, a kollégákkal való jó kapcsolat kialakítására. A legbüszkébb talán arra vagyok, hogy minden gyermekhez sikerült megtalálnom az utat, s rajtuk keresztül a szülőkkel is jó kapcsolatot tudtam kialakítani.

Munkatársaimmal olyan családias, derűs óvodai közösséget teremtettünk, ahová minden nap nyugodt szívvel jöhetett bárki, nem voltak konfliktusok, mert mindent meg tudtunk beszélni. Szerencsére a falu mindenkori vezetésének és a helyben élőknek köszönhetően az óvoda mindenkinek szívügye volt és maradt, így amikor csökkent a gyermeklétszám, se adtuk fel a reményt. Büszke vagyok arra is, hogy a nyitott óvoda szemlélet megteremtésével a falu életének szerves részévé váltunk. Ez nem csak az ünnepségeken való fellépéseket foglalja magában, hanem olyan, az óvoda által szervezett programokat – például sport- és egészségnap, a népmese napja, idősek hete, adventi előkészületek, kirándulások -, amelyeken megpróbáltuk közelebb hozni egymáshoz a generációkat.

- Az óvoda nevelési programja főként a helyi hagyományok őrzésére épül. Miként lehet ezt a célt összehangolni a gyermekek fejlesztésével?

– Nevelési programunk az úgynevezett komplex prevenciós óvodai program adaptációja. Mindazok a feladatok, melyek ebben megfogalmazódnak, összeegyeztethetők, és kiegészülnek a népi hagyományok őrzésével. A faluban húsz éve működik a Rozmaring Népdalkör, melynek én is tagja vagyok a kezdetektől. Ötven éves a Váraszói Gyöngyvirág Citerazenekar, s nem is olyan rég még egy főleg idősekből álló, hagyományőrző csoport is működött.

Évek óta jó kapcsolatunk van ezekkel a helyi közösségekkel, s a személyes találkozások nagy segítséget jelentenek, hogy a népi, zenei kultúrát megismertessük a gyermekekkel. Az érdeklődő gyermekek külön óra formájában néptánc oktatáson is részt vehettek, sajnos most ez is szünetel. Várjuk vissza Balogh Ágnest, az egri Szederinda Néptáncegyüttes művészeti vezetőjét. Az ő útmutatása alapján készültek el tavaly előtt a kislányok néptáncos ruhái is, amelyek szorgos kezű dajka nénink, Sótér-Henger Nórának köszönhetők. Az öltözet kiegészítéséhez Henger Ferencné, Jolika néni, saját kezűleg készített, és ajándékozott gyöngyös pártákat óvodánknak.

- A helyiek egy emberként mozdulnak meg, ha társadalmi munkára van szükség az óvoda szépítéséhez. Említene néhány példát?

- Negyven éve az óvoda létrehozása is társadalmi munkával valósult meg. A folyamat elindítói az akkor még Váraszón élő és tanító Dutkay Dénes tanár bácsi és felesége, Éva tanár néni voltak, akik saját gyermekeiket – néhány más szülővel együtt – naponta vitték és hozták a pétervásárai óvodába. Ők kérdezték meg először a falu lakóit, lenne-e igény egy helybéli óvodára. Az első hívó szóra – akkor nagyon sok pénznek számító – 140 ezer forint készpénzes felajánlás érkezett, majd a helyiek rengeteg társadalmi munkával segítették a tervek megvalósulását. Nagy öröm, hogy tavaly a Magyar Falu Programnak köszönhetően kívül-belül megújult, korszerűsödött az intézmény. Az önkormányzat, a pártolók adakozása és a fiatal családok hozzáállása is segített a szépítésben. Kétkezi munkával is sokan támogatták az óvodát szülők, nagyszülők, ismerősök, a Roma Nemzetiségi Önkormányzat. Az óvoda jubileumát idén szeretnénk méltó képen megünnepelni.

Névjegy