2021.02.12. 17:30
Az egri lelkész szerint a házasélet a szeret és az elfogadás kiteljesedése
Az ökumenikus egyházi szervezésű házasság hete mozgalom jelentőségéről Tóth Imre egri református lelkészt kérdeztük, aki harmincegy éve él házasságban, és három gyermek édesapja.
Forrás: Shutterstock
– A két nem számára miért az egymással való házasságban élés a legősibb és legtermészetesebb párkapcsolati forma?
– A téma megértéséhez vissza kell menni egészen az eredetig. Én a teremtettség alapján állok, és olyan axiómának veszem a férfi és a nő teremtését, a két nem egymás mellé rendelését, amelyet senki meg nem kérdőjelezhet. Mégis vannak, akik ezt teszik, azzal a kritikával, hogy az ember és a világ teremtése nem bizonyítható. Számomra a férfi és nő eggyé tétele Isten teremtésbéli ajándéka. Nem ember találta ki a házasságot, azt Isten rendelte. Ezért nem vált időszerűtlenné, nem avult el. Nem a házasság, az Isten alkotta keret romlott meg, hanem az ember, aki azt gondolja, tud ennél jobbat. A férfi megteremtése után, noha minden az első emberé volt, mégis hiányzott valami a teljességből. Növények, állatok, természeti kincsek és minden a férfiúé volt, az Isten mégis azt látta, hogy nem jó az embernek egyedül lenni. Ezért gondolta, hogy alkot hozzáillő segítőtársat. A Biblia részletesen leírja, hogy a férfiú testéből, oldalbordájából formálta az asszonyt, akit örök társául rendelt. Majd azt olvashatjuk, hogy a férfi ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté. Ennél ősibb, eredetibb, nagyszerűbb együttélési forma nem létezik. Minden más az ember maga által szabott útja.

– Mi az, amit felnőttként csak a házasságban élhetünk meg?
– Isten ajándékára és adományozó jókedvére szeretném a figyelmet irányítani. Az egész teremtett világban a negatív és pozitív pólusok vonzása a döntő. A férfi a feleségében olyan ajándékot kap, amelyhez semmi sem fogható. És ez megfordítva is igaz. Lelki, szellemi, testi ajándék együtt. A férfi nem elég önmaga számára, és ez értendő a nőre is. A teljességet a nemek különbözősége adja. Másfelől az is Isten gondolata, hogy szaporodjunk és sokasodjunk, tehát legyenek gyermekeink, akikben gyönyörködhetünk, akik viszik tovább az életet, akikért kell fáradnunk, munkálkodnunk. Ez pedig már a család intézményéhez vezet minket.
– Mi az, amit a gyermek csak az e kapcsolatban élő szülőktől kaphat meg?
– A családban, a házasság kötelékében tanulják meg a gyermekek az elköteleződést. A férfi és nő egymáshoz való viszonyulását, egymás elfogadását, a nemi szerepeket. Így lehet jó példa az apa és az anya. Szüleim hatvan évig éltek együtt házasságban, és amit egy ilyen családban kap az ember, az a szeretet teljessége, amelyet mind a négyen mint gyermekek, örökségül kaptunk. A teljes boldogság a ebben a kapcsolatban adatik meg. Ha valaki kész egybekelni a másikkal, akkor elfogadja, felvállalja és szereti őt egy életre.
– A lelkész szerint miért megy olyan sok kapcsolat tönkre?
– Nagyon nehéz erre válaszolni, hiszen a régen a fiatalokat sokszor a saját akaratuk ellenére adták össze, mégis működött a kapcsolatuk. Kitartottak egymás mellett. Minden átértékelődött az idők folyamán. Kisebb a terhelhetőség, a türelem, az állhatatosság. Van, aki állandóan az újabb szerelmet keresi. Ma sokkal inkább az a döntő, hogy mi jó nekem, ahelyett, hogy mi jó a családnak. Az alkalmazkodás hiánya jelentős ok az elromlott házasságokban. Egy elismert házasságkutató az öt szeretetnyelv fontosságát hangsúlyozza. Ezek: az elismerő szavak, a minőségi idő egymásra, az ajándékozás, a szívességek és a testi érintés. Ezek együttese és harmóniája jelenti a boldog házasságot. Egyetlen szóval ez a szeretet. Egy ismerősöm úgy fogalmazta meg a problémát, hogy régen, ha valami elromlott, azt megjavítottuk, ma pedig eldobjuk. Bizony, ez igaz a házasságra is. És még fontos egy szempont,talán ezzel kellett volna kezdeni. Felismeri-e az ember, hogy az Isten kit akar mellé állítani? Mert vallom, hogy Isten a házasságok rendezője is. Harminc éve esketek, és a véletlennek mondott találkozásokban mindig titokzatos isteni rendelést láttam meg.