Komoly gondok vannak a felelős állattartással a hatvani elnök szerint

Az állatvédelmi konzultáció indulásakor Nagy István agrárminiszter kiemelte, hogy a kormány évek óta dolgozik az állatok védelméért. Az állatkínzás büntethetősége nálunk európai viszonylatban is a szigorú. Ovádi Péter állatvédelmi miniszteri biztos arról tájékoztatott, hogy az online párbeszéd két fő kérdésköre az állatvédelem és a felelős állattartás.

Sok az elkötelezett állatvédő az országban, közölte lapunkkal Rudas Aranka, a hatvani székhelyű Kutyaszív Állatmentő Közhasznú Alapítvány elnöke. Szerinte a jogszabályok jók, de semmit sem érnek, amíg nincsenek betartatva. A felelős állattartással is komoly gondok vannak.

– Az állatvédelem ügye a tűzoltómunka szintjén halad – magyarázta Rudas Aranka. – Pozitívum, hogy a kóbor állatok tizenöt éve még általánosan elfogadott elaltatása megszűnt, és a gyepmesteri telepeket sorra átadták az állatvédelmi alapítványoknak. Két éve a kormány anyagi támogatásával ivartalanítási program zajlott. A konzultációnak örülök, de egyetlen törvény sem ér semmit, ha nem tartják be. Az elmúlt tizenkét év alatt bármilyen, állatok ellen elkövetett bűncselekményt derítettem is fel, bizonyítottság hiányában mindig megúszta az elkövető a büntetést. Amíg a törvény alkalmazói nem megfelelően állnak a kérdéshez, addig nincs visszatartó ereje a jogszabálynak. Két évről háromra emelték az állatkínzás büntethetőségi tételét, de ilyen körülmények között száz év is lehet, akkor sem lesz foganatja – hangsúlyozta az elnök.

A konzultáció kérdéseivel kapcsolatban Rudas Aranka elmondta, hogy az állatok mentése azoktól, akiket a tartásuktól eltiltottak, az önkormányzatoknál rendre bürokratikus akadályokba ütközik. Súlyos probléma a szaporítók kérdése is. A szörnyű körülmények között, nem egyszer sötét pincékben belterjesen szaporított, ezért beteg, gyorsan elpusztuló egyedeket a nagy pénz reményében kamionszámra viszik külföldre. Sok kölyköt szoptatós korában elválasztanak az anyjától, ezek zöme elpusztul a hosszú úton. Ahol a jól működő állatvédelmi törvények miatt üresek a menhelyek, ott gyorsan gazdára találnak. Az értük kapott pénzért a szaporítók persze, nem adóznak. Ezzel a becsületes tenyésztőknek is kárt okoznak, hiszen mélyen az áraik alatt tudják adni a kölyköket, jellemzően piacok szélén, az autóik csomagtartójából.

Kevesen tudják, hogy a cirkuszi vadállatokat brutális veréssel törik meg, és rendszeresen elkábítva léptetik fel őket. Az állatkertekben is csak a kihalófélben lévő fajok tenyésztését volna szabad megengedni.

– Az ivartalanítás a megoldás – szögezte le Rudas Aranka. – Első hallásra kegyetlennek tűnhet, de még kegyetlenebb az, hogy a túlszaporodott állomány az utcán vagy túlzsúfolt, forráshiányos menhelyeken, rácsok mögött tengeti az életét. Ha a hivatalos tenyésztők kivételével általánossá válna az állatkereskedelemben az ivartalanítás kötelezettsége állami finanszírozással, és az párosulna az emberek felelősebb állattartásával, meggyőződésem, hogy tizenöt év múlva nem lenne szükség állatmenhelyekre.

A haszonállatokat sem mindig becsüljük

Rudas Aranka szerint sok esetben vérlázító a haszonállatok tartása is. A rendszerváltás után gyakori volt a tönkrement gazdaságokban a lovak, szarvasmarhák éhen pusztulása, de napjainkban is sok esetről hall a lovak mentésére szakosodott kollégáitól. Tipikusan felderítetlen ügyek ezek, a tetemet sebtében elkaparják valahol, hogy az elszállítási költséget és a felelősségre vonást megússzák. Kevesen tudnak arról, mennyi bárány pusztul el a húsvét előtti, külföldi szállítások dömpingje idején, útközben egy távoli országba. Fotók bizonyítják, hogy a kikötőkben a marhákat a lábuknál fogva daruval emelik át másik konténerbe, és azok ficam vagy törés fájdalmától gyötrődnek, amíg le nem vágják őket. Az elnök szerint a törvény szigorának ki kell terjedni a tenyésztőkre, szállítókra, feldolgozókra is.