Hatvani pszichológus: egyre több a gyerek, aki nem vágyik vissza az iskolába

Az óvodákban és az általános iskolák alsó tagozatán már április 19-én újraindult a jelenléti oktatás. Maruzsa Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának köznevelésért felelős államtitkára múlt havi bejelentése szerint a felső tagozaton és a középiskolákban tanulók május 10-én találkozhatnak először a tantermekben.

A távoktatás után hiányzik nekik a társaság

Nagy Eszter Jusztina, a Heves Megyei Pedagógiai Szakszolgálat Hatvani Tagintézménye pszichológusa azt tapasztalta a járvány több mint egy éve alatt, hogy az óvodások, az általános és középiskolások zöme örömmel tér vissza a köznevelési intézményekbe. A hosszabb-rövidebb távoktatás után hiányzik nekik a társaság, a megszokott, megszeretett csoport adta szociális környezet, a személyes ismeretszerzés. Ők azok a gyerekek és serdülők, akik nagyon könnyen rázódnak vissza egy korábbi közegbe, és minden nehézség nélkül veszik fel újra azt a ritmust, amit az iskolai hétköznapok megkövetelnek.

Várják az új élményeket, a közösségi rituálékat. A pszichológus szerint azonban a karantén és a kényszerű online oktatás következtében szélesedett azok köre, akik nem vágynak vissza az iskola­padba.

A visszahúzódók, zárkózottabbak otthon maradnának

– Ennek egyik magyarázata régi keletű – részletezte Nagy Eszter Jusztina. – Azok a gyerekek igyekeznek elkerülni a személyes jelenlétet, akik szociálisan visszahúzódóbbak, zárkózottabbak, vagy a teljesítményükkel, az iskolai követelményekkel összefüggésben gyakrabban izgulnak, magasabb fokú stresszt élnek meg akár már az óvodától kezdődően.

A másik megfigyelt ok már a pandémia szülötte.

A gyerekek látják, hogy az egyik vagy mindkét szülő valamilyen okból otthon maradhat, például online munkavégzés céljából, és keresik a lehetőséget, hogyan mentesüljenek az óvodába, iskolába járás kötelezettsége alól. A harmadik visszatartó ok a veszélyhelyzet idején megélt bizonytalanság, az aggodalom önmaguk és a szüleik egészségéért. A vírushelyzet alatt családok sokaságában vált nyomasztóvá a fertőzéstől, a betegségtől, a haláltól való félelem. A gyerekek egy része nem akarja elhagyni a biztonságosnak megélt otthont.

Dolgozatírásnál produkálnak szomatikus tüneteket

Nagy Eszter Jusztina tapasztalatai szerint a nyitás során a különböző életkorú gyerekeknél a legváltozatosabb formában jelenhet meg a közösségi léttel szembeni ellenállás.

– Látnunk kell, hogy az ovisok gyorsan visszaszoknak az anyjukhoz, ha zárva az óvoda – szögezte le Nagy Eszter Jusztina. – Amióta újra nyitva vannak, a makacsabb kicsik reggelente nem ritkán öklendeznek, hánynak is, mert tudják, hogy anya otthon van a kistestvérrel, vagy online dolgozik. A határozottabbak kitalálják, hogy félnek a többiektől, a rossz gyerekektől, de már olyan is akadt, aki más indok híján közölte, hogy fáj a szempillája. Tavaly szeptembertől mostanáig rengeteg ilyen esetem volt. Általában a szülő és a pedagógus is hajlamos az engedékenységre.

– Sokszor elfogadják, hogy a gyerekek inkább maradjanak otthon, mert szívszaggató látni egy kétségbeesett gyereket, vagy tényleg elhiszik, hogy rosszul van – folytatta Nagy Eszter Jusztina. – Persze, jócskán vannak valóban szorongók, akik nem csak megjátsszák magukat. Az általános iskolásoknál előfordul, hogy ha a gyerek utál egy tanárt vagy osztálytársat, betegségre panaszkodik, csak hogy ne kelljen iskolába menni. Akiket mégis sikerül beterelni a suliba, általában dolgozatírásoknál kezdenek szomatikus tüneteket produkálni. Leküldik őket a védőnőhöz, ahol el is töltik a dolgozatírás idejét. Némelyeknek azonnal a szülőjét hívják, amint a gyerek látványosan rosszul lesz, erre hamar rá tudnak szokni egyesek. A középiskolásoknál nem látok gondot, az őszi visszatérésnél inkább azt emlegették, félnek attól, hogy a hosszú távoktatás után a nagyobb megméretéseknél nem tudnak megfelelni. Ám ezt az aggodalmukat képesek önállóan leküzdeni. Ebben a korosztályban a szociális szorongókon és a tanulásra amúgy is motiválatlanokon kívül persze, mindenki rohan vissza a többiekhez.

A pszichológus hangsúlyozta, a probléma változatos külső jelei mögött minden esetben a háttérben meghúzódó okokat kell megérteni, hogy segítséget tudjunk nyújtani. Ha a gyermeknek nincs hatékony megoldási stratégiája, a szülő, a pedagógus, a szakpszichológus együtt találhatja meg azt.