Dögtől a szívemig, avagy az érsekkerti kutyások 4 típusa

Sokunk útja nap mint nap az egri Érsekkert fái között vezet, így akár munkába menet, a reggeli órákban, akár délután szem- és fültanúi lehetünk az egri kutyatartók megnyilvánulásainak.

P.B.M.

Forrás: Shutterstock

Fotó: Shutterstock

Cikkünkben összegyűjtöttük tapasztalatainkat, az egri kutyagazdik hol aranyos, hol elgondolkodtató, hol elkeserítő megszólalásait, melyeket az elmúlt pár napban hallottunk az érsekkerti kutyafuttató mellett elhaladva.

Természetesen ezek az esetek nem adnak okot általánosításra és a teljesség igénye nélkül gyűjtöttünk össze példákat, melyek alapján azért mégiscsak körvonalazódik néhány gazditípus, kikben akár magunkra is ismerhetünk.

Ami abszolút felháborodást keltett – de talán ebből a típusból van kevesebb -, amikor a kutyussal szemben agresszív megnyilvánulásokat hallottunk, bár tettlegességig nem fajult a dolog, csupán az elhangzott szavakat és stílust volt kellemetlen hallani. Egy esetben ugyanis két kisebb termetű öleb ismerkedése kezdett elharapódzni, így a gazdi a rendkívül intelligens és persze eredményes „Gyere ide, te dög!” megszólalással igyekezett megelőzni a komolyabb összetűzést.

Korábban láttunk már rá példát, hogy két kisebb termetű eb egymásnak ment és az egyik kétségbeesett gazdi tehetetlen volt, végül a társa lélekjelenléte mentette meg a kutyus épségét, ugyanis sikerült őt a kutyahámnak köszönhetően felrántani a földről. Persze a felek mindkét esetben egymás hibáztatásába kezdtek, és elváláskor nem tűnt úgy, mintha elgondolkodnának és levonnák az eset tanulságait. Nem véletlen, hogy a kutyafuttatók megítélése megosztó és vitaindító téma. Nem is a kedvencek, sokkal inkább azok teszik veszélyessé a helyet, kiszolgáltatottá és védtelenné állataikat, vagy azért, mert nem ismerik kutyusuk lehetséges reakcióit, vagy azért, mert ők nem nevelték, esetleg nem is képesek megfelelően kezelni a hasonló, váratlan helyzeteket.

Szeretetre méltó, ámde rendkívül korlátozó típus az aggódó gazdi, aki addig élvezi önfeledten a kutyafuttató adta lehetőségeket, míg egy nagyobb eb szintén be nem merészkedett. Ezután az illető hölgy kétségbeesett faggatásába kezdett a másik gazdinak, hogy az ő kutyája mennyire szokott társaihoz, mennyire jól szocializálódott, elég jól nevelt-e. Persze, érthető ez a szintű aggódás is, talán már volt korábban rossz élménye, kellemetlen találkozása, kis viadala a hölgy kutyájának, ugyanakkor szomorú látni, hogy bár nagy termetű, de barátságosan közeledő kutyusok miatt is hogy rá tudnak förmedni idegenekre néhányan.

Az abszolút favorit típusunk a kedvencét szinte emberként kezelő gazdi, aki úgy szólongatja, hívja, becézi kutyusát, mintha az valódi családtag lenne. Szerencsére elmondható, hogy talán ez a jelenség uralja nem csak a kutyafuttatót, hanem az egész Érsekkertet. Erre több remek példát is hallottunk. Egy fiatal nő elinduláskor úgy szólongatta kedvencét: „Gyere, szívem!”, és akadt, aki ezt továbbvitte, és mint egy rokonnak vagy barátna, elkezdte ecsetelni, hova kell még menniük, mi lesz az otthoni program.

Ezek az esetek melengetik meg igazán a szívet egy borúsabb vagy megterhelőbb napon, látva a gazdik szeretetét és törődését, és azt, hogy milyen rajongással és figyelemmel tekintenek a kutyák gazdájukra. Várjuk a te kutyás sztorijaidat is, nem csak az érsekkertből a [email protected] mailcímre!

Kezdőképünk illusztráció, fotó: Shutterstock