Képzőművészet

2021.08.06. 20:00

Ősi rejtélyek tudója a kristályvilágot teremtő egri képzőművész

„Amíg a képnek, amit festettem volt köze a látványhoz, addig a kép nem tetszett, amikor pedig már tetszett a kép, nem sok köze volt a látványhoz, mert formában és színben teljesen átvariáltam”- mesélt a kezdetekről Ducsai Zoltán egri festőművész.

Pikó-Bay Mónika

Ducsai Zoltán és az ő kristályvilága

Fotós: Hancsicsák Mihály/Heves Megyei Hírlap

Ducsai Zoltán egri képzőművészünk munkáival már több helyen is találkoztunk. Korábban láthattuk a Helioland kiállítást az Agria Park Galériában, megcsodálhattuk álomvilágszerű festményeit, különleges színvilágát. Idén Eger főterén is gyönyörködhettünk művészetében, bő egy hónapja utcakiállítással örvendeztették meg a helyieket egri művészeink, legutóbb pedig a képzőművészeti fesztivál nyújtott szemet gyönyörködtető látványt, maradandó élményt, mindkét alkalommal Ducsai Zoltán festményeit is megismerhették az arra járók.

Ezúttal őt szerettük volna közelebb hozni, jobban megismertetni az olvasókkal. Jávorka Csaba festőművész így vélekedett munkásságáról:

„Ducsai Zoltán képein szinte nincs egyenes vonal, ez egy organikus világ...Minden képen jelen van a kristályforma, ezeken a kristályokon átjön a fény – egy fényfolyam jelenik meg. Ez adja ezeknek a képeknek a varázsát.”

- Mindig festő szeretett volna lenni? Családi indíttatás, vagy más vonzotta erre a pályára?

- Nehéz kérdés.. Emlékszem, már gyerekkoromban is inkább introvertált személyiség voltam, engem nem érdekeltek azok a játékok, amik a többieket. Sokat rajzolgattam, vízfestékkel festettem, de valójában középiskolás koromban kezdtem el ezzel komolyabban foglalkozni, és ebben része volt a gimnáziumigazgatónknak is, aki szobrász volt. Szakkörre jártam hozzá, fakultációt tartott, alkotótáborokba küldött, tehát ő „rugdosott” engem, hogy menjek, csináljam. Ezáltal rengeteg technikát elsajátíthattam. A családban művészetekkel senki sem foglalkozott.

- Esetleg vannak még egyéb hobbijai is a festészeten kívül, melyekkel szabadidejét tölti?

- Nem hobbi, de vannak dolgok, amik érdekelnek, például nagyon szívesen bogarászok csillagászati témájú írásokat, de nem csak kifejezetten a csillagászat érdekel, hanem az egész univerzum, illetve a filozófia, hogy kik vagyunk, honnan jövünk, hová tartunk. Mindezekre nem nagyon tudjuk a választ, illetve sokféle válasz van: mindenki a saját világnézete szerint értelmezi. A festés mellett egyébként kollégiumi tanár vagyok a Wigner-kollégiumban, és ez egy nagyon szerencsés dolog, hiszen szabad kezet kaptunk, szakköri keretek között én csillagászat szakkört tartok, illetve tudományos és művészet szakkört, amiben van csillagászat és művészet is, emellett ősi rejtélyek. Tehát azok a megalitikus emlékek, amiket a tudomány nem nagyon tud hova tenni.

Amit tudok, hogy a mai fiatalokat van, amivel meg lehet fogni, mégpedig a szürrealizmus az, amire rá tudnak csodálkozni, hisz ez egy olyan dolog, ami a megszokott gondolatmeneteken túli,

akár a klasszikus szürrealizmus – például Dali művészete -, akár a mai szürrealisták között is vannak olyanok, akik például a horror-szürrealizmus irányába mennek, ilyen Hansruedi Giger, aki az Alien-sorozat díszlettervezője volt, egyébként svájci festő. Ezekért a fiatalok teljesen odavannak, nekem pedig rengeteg gyűjtött anyagom van a témához, sokórányi előadást tudok csinálni. De a diákok nagyon sok mindenre fogékonyak.

- Van olyan példaképe, aki inspirálta, inspirálja?

- Nagyon nehéz kérdés. Konkrét mesterem ugyanis nem volt, azonban már gyerekkoromtól lenyűgöztek a posztimpresszionisták, leginkább Csontváry művészete.Voltak menet közben olyan festők is, akik az én világomtól kissé eltérő szemlélettel alkottak, de mégis megfogott, megtetszett az ő festészetük. Sok mindenkit lehetne itt említeni, ezért inkább nem mondok neveket, ők kortárs festők.

Ducsai Zoltán és az ő kristályvilága Fotó: Hancsicsák Mihály/Heves Megyei Hírlap

- Feltűnő, hogy a Helioland képein hasonló színvilágot használ, mégis minden egyes alkotás egyedi és különálló festmény. Honnan jön ez képi világ, ez a színvilág mely a képein megjelenik? Mennyire zajlik tudatosan az alkotás folyamata?

- Ez valahonnan onnan jött, hogy engem valahogy sosem fogott meg a látvány utáni ábrázolás. Csináltam, mert főiskolás koromban Noszvaj mellett az erdőben többször kimentem festeni. A nyári erdő nagyon szép, megvolt a maga romantikája.

Amíg a képnek, amit festettem volt köze a látványhoz, addig a kép nem tetszett, amikor pedig már tetszett a kép, nem sok köze volt a látványhoz, mert formában és színben teljesen átvariáltam.

Innen következik, hogy inkább mindig a saját formáimat tervezgetem, de ez mindig benne volt, hogy ilyen kis skicceket, vázlatrajzokat, firkákat csinálok. Ezeken nem „valamit” rajzoltam le, hanem inkább nonfiguratív formákból induló „valamit” konkretizáltam belőle, tehát fordítva működött a dolog és ez azóta is így megy. Grafikus alkat vagyok, formailag megtervezem a képet, ezek a formák pedig firkákból alakulnak ki. A firkákat, rajzocskákat valamilyen irányba konkretizálom, épületeket, növényszerű formákat hozok létre. Itt jön az, hogy mindez mennyire tudatalatti formavilág: bizonyos szempontból az, mert olyankor rajzolok, mikor kicsit úgy érzem, hogy „hú, most kicsit leülök”, ilyenkor ez egy alfaállapot-szerű dolog, tehát egyfajta relax-állapot, a képek elkészítése pedig ezekből a formákból egy tudatos, racionális képépítés, amikor színben, formában egyensúlyt teremtek, kompozíciót hozok létre. Színben nincsenek általában elképzeléseim a képről, elindul egy szín és az hozza többit magával. Tehát a színhasználat nagyon ösztönös.

- Volt esetleg olyan képe, ami a pont a színek miatt végül utólag nem tetszett? Ha igen, visszatér idővel hozzájuk, hogy befejezze őket?

- Ó, hát itt ezzel a fajta ábrázolással – tehát amikor nincs modell – egyfelől egyszerűbb dolgom van: nincs mihez viszonyítani. Ugyanakkor ez a nehézsége is. Előforul, hogy egy forma úgy jön össze, hogy az valamiért nem tetszik. Sajnos nem mindig tudom olyanná alakítani, ami tetszik, úgyhogy rengeteg félkész és elkezdett képem van, amelyeknek egy részét idővel átfestem, befejezem. Egész konkrétan 100 fölött van az ilyen-olyan formában félbemaradt képek száma. Érdekesség, hogy akadt olyan, amit 8-10 év után fejeztem be, nem is kellett sok mindent festeni rajta, csupán egyetlen részt kellett megoldanom. Általában amikor valamilyen indoknál fogva nem tudom befejezni az elkezdett képet, a gondolataim már előrébb járnak, így következő alkalommal jobban szeretek egy friss, fehér vásznon kezdeni.

- Zárókérdésem az lenne, hogy van-e a képzőművészetnek olyan területe vagy technika, melyet szeretne még kipróbálni?

- Ez szintén egy nehéz kérdés. A minap vásároltam akvarellt, korábban akvarellel festettem, de nem állt annyira közel hozzám, viszont az olajfestés mellett rézkarcokat is készítek, és hasonló, kisméretű vázlatszinten akvarelleket is szeretnék készíteni, de ez még a jövő zenéje. Ceruzarajzokra sincs idő, szortírozni kell, mi a fontosabb. Most belekóstoltam a 3D-s dolgokba, korábban volt két 3D-festményem, ezek nem szobrok, mert színes, festett dolgok, olyanok, mint a festményeimen meglévő formák. Nem is makettek, bár annak szoktam őket nevezni, de a makettnek van eredetije, míg ennek nincs, csak gondolati eredetije van. Tehát a közelmúltban készült el, megcsináltam a Helioland szigetvilágot 3D-térképen.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában