2021.09.22. 17:00
Szívesen tekint vissza az egy évtizedre a GG Tánc Eger vezetője
A kortárs művészet, az igényes kulturális programok iránt fogékony közönség számon tartja az Egri Stúdiószínházi Táncfesztivált, amely idén jubileumát ünnepli: szeptember 22. és 26. között tizedik alkalommal várja közönségét a Gárdonyi Géza Színházban. Az eltelt tíz évről, a fesztivált szervező, ugyancsak jubileumát ünneplő GG Tánc Eger múltjáról és jelenéről a vezetőjével, a Harangozó-díjas, érdemes művész Topolánszky Tamással beszélgettünk.
Fotó: Gal Gabor +36303330726
– Mindig rohan. Mindig lelkes és lendületes. Mindig tele van tervekkel. A kezdetektől ugyanaz a szándék hajtja: építkezni és építeni, minőséget és maradandót alkotni egy olyan társulattal és olyan fesztivállal, amit ő hozott létre a Gárdonyi Géza Színház szárnyai alatt. Hogy indult el a tánctagozat?
– A működésünk 2011. augusztus 1-jétől számítható a Gárdonyi Géza Színházban. Korábban is kaptam felkéréseket más színházaktól, de ott nem láttam olyan kifutási periódust, ami megnyugtató lett volna. Ebben a munkában egy minimum ötéves időszak kell ahhoz, hogy látható legyen a befektetett munka gyümölcse. Hiszek a többtagozatú színházban, nagyon jót tesz a társulatnak, hogy a színház előadásaiban is dolgozhatunk. Büszke vagyok arra, hogy az eltelt tíz év alatt szakmailag sokat tudtunk fejlődni.
– Milyen szakmai célokkal vágtál neki az egri munkádnak?
– Fantasztikus ember volt a mesterem Szegeden: Imre Zoltán. Az ő vezetésével szerveződött önálló tagozattá a Szegedi Balett, és ebből alapítottuk meg a Szegedi Kortárs Balettet. Számomra ő igazi reneszánsz művész volt, azt az intelligenciát, szakmai hozzáállást, amit ő képviselt, ma már kevés embernél tapasztalom. Az ő nyitottsága, az újítás iránti vonzalma nagyon erősen hatott rám, a munkáját példaértékűnek tartom, hálás vagyok, hogy az ő kezei alatt kezdhettem el a pályát. Igyekeztem a nyomdokain haladni, de úgy, hogy közben létrehozzak olyasmit, ami a miénk. Úgy vallom, nyitottnak, érzékenynek kell lenni a változásokra, a külső impulzusokra, úgy, hogy közben a saját utunkat is megtaláljuk.
A néptánc, a kortárstánc és a klasszikus balett egyvelegéből formálódott az a mozgáskultúra, amit átadok a táncosaimnak.
A társulat eredetileg négy párra volt kitalálva, de ez gyakran változott, most több fiú van a csapatunkban, mint lány. Ez nagyon rövid szakma, és egy együttesen belül sok a cserélődés, akár magánéleti, akár szakmai okokból. Azon vagyok, hogy amíg a táncosok nálam vannak, folyamatosan fejlődjenek, és olyan koreográfusokat hívjak, akik segítik azt a szakmai építkezést, amit én célul tűztem ki magunk előtt.
– Milyen vezető vagy?
– A humánumban és a kreativitásban hiszek. Határozottnak kell lennem, de meggyőzhető vagyok. Szeretem, ha gondolkodó emberek vesznek körül, akik kiállnak a szakmájukért, az ötletükért, akikkel szakmailag jókat tudunk beszélgetni, akár vitatkozni.
– Mi volt a tíz év alatt a társulat legnagyobb sikere?
– Emlékezetesek maradnak a koprodukciós előadások, A cigánybáró, ennek ifjúsági változata, a Szaffi a Dunaújvárosi Bartók Táncszínházzal vagy a Traviata az Inversedance/Fodor Zoltán Társulattal – amely az első öt évünk legmeghatározóbb előadása volt –, de említhetném az Anna Kareninát a Miskolci Balettel. Fontosnak érzem a Képzelt beteg című táncjátékot Grecsó Zoltánnal vagy a Hamupipőkét Jenna Jalonen finn koreográfussal, de első bemutatónkat, A fából faragott királyfit is, amelyet huszonhétszer játszottunk az első évadban. Felléptünk vele a Bartók Plusz Operafesztiválon. Büszkék vagyunk az idén látható Sisi, a magyarok királynéja előadásunkra is.
– Szakmailag hol tart most a társulat?
– Úgy gondolom, a nyolctagú társulatot sikerült felhelyezni a tánctérképre. Amíg például a Nemzeti Táncszínház kortárs táncbérletében benne van a társulatunk előadása, olyan együttesek mellett, mint a Pécsi Balett, a Frenák Pál Társulat, addig nincs okunk panaszra. Nagyon jó visszacsatolás a rengeteg meghívás is, akár itthon, akár a határon túlról. Elvittük Eger hírét számos helyre. Nem túlzás, hogy a GG Tánc Eger kiváló marketingese a városnak. Büszkék vagyunk a 2019-ben kapott Eger Csillagai Díjunkra is.
– Az Egri Stúdiószínházi Fesztivál is tízéves. Mi volt a legfőbb szándékod az elindításakor?
– Legfőbb célom: kerüljön helyére a tánc a világban! Érezzék át az emberek e műfaj szépségét, minden pozitív hatását. Másik fontos cél, hogy közelebb vigyük a kortárs magyar táncművészetet a régió táncszerető közönségéhez, gyermekeket és fiatalokat is be tudjunk csalogatni a nézőtérre. Ismertessük és szerettessük meg velük a tánc nyelvét, hogy olyan színházlátogató felnőttekké váljanak, akik értik, kedvelik a kortárstáncot.
– Mennyire érzel fejlődést a fesztivál életében?
– Maximálisan. Már szelektálnom kell a fellépő társulatok között. Anyagilag is egyre stabilabb a léte. Akik idejöttek, látták, milyen munka folyik itt, és viszik tovább a jó hírünket. Nem tudnánk ilyen minőségű programot szervezni, ha nem állna mögöttünk a Gárdonyi Géza Színház vezetősége, technikai háttere és társulata. Az idei, jubileumi programunk kifejezetten erős: itt lesz ismét a Bozsik Yvette Társulat, amely a kezdetek óta vendégünk, a Szegedi Kortárs Balett a Carmina Buranával, de vendégül látunk külföldi együtteseket is, hiszen fellép a Nagyvárad Táncegyüttes, a Grazi Opera és a Szlovák Nemzeti Balett társulata. Az idei fesztivált is a GG Tánc Eger bemutatója nyitja, az Ahogy tetszik című előadásunkat láthatja a közönség Kulcsár Noémi koreográfiájával.
– Mennyire vagy elégedett azzal, amit eddig elértetek?
– Sosem leszek az, de boldog vagyok. És szeretnék köszönetet mondani minden segítőnknek, művészünknek és alkotónknak, akikkel az elmúlt tíz esztendőben dolgozhattunk, mert minden sikerünk közös munka eredménye.