Kevés az idősek otthona, ezért egyre fontosabb az öngondoskodás Hevesben is

Tíz éve az Alaptörvényben rögzítették, hogy a nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni. Az új Polgári törvénykönyv 2016-ban leszögezte, hogy a nagykorú gyermeknek a rászoruló szülőjével szemben tartási kötelezettsége van. Ha más gondoskodik a szülőről, akkor az egy éven belül követelheti a nagykorú gyermektől az ellátás ellenértékének megtérítését. Így az idősotthon a gondozott tudta, beleegyezése nélkül is pert indíthat az illető nagykorú fia, lánya ellen, ha a szülő nyugdíja nem fedezi az ellátást.

Megyénkben számos állami, önkormányzati s egyházi fenntartású intézmény működik. Kíváncsiak voltunk arra, hogy a gyakorlatban történt-e már olyan eset, amikor a gondozott vagy az intézmény peres úton követelte volna a térítési díj kiegészítését.

Pétervásárán a városi fenntartású bentlakásos idősek otthonában harminchárom gondozott él. Jelenleg 3900 forintot fizetnek a napi ellátásért, s ezt az összeget nagyrészt fedezi az ott lakók nyugdíja. Szabóné Szűcs Szilvia, az intézmény vezetője úgy fogalmaz, akinek egyenes ági hozzátartozója van, annak eddig is törvényi kötelessége volt pótolni a nyugdíj és a térítési díj közötti különbözetet, s ez itt soha nem jelentett gondot. A rokonok ezt erkölcsi kötelességüknek tartják. Ritkán fordul elő, hogy a gondozott teljesen magára marad. Ilyen esetekben az intézmény vezetése méltányosságot gyakorolhat.

Bükkszenterzsébeten az önkormányzat saját tulajdonú otthona is telt házzal működik. Itt a napidíj 3500 forint – tudtuk meg Ortó Szilárd polgármestertől. Elmondta, a beköltözés előtt eleve úgy kötnek szerződést a gondozottal vagy a hozzátartozójával, hogy abban vállalják a fizetési kötelezettséget, s ebből vita még soha nem származott. A polgármester úgy véli, hogy e szülőtartásra vonatkozó jogszabály nem életszerű, hiszen új idősotthonok manapság alig épülnek. Így a gondozásra szoruló szépkorúak sokszor egyedül maradnak saját házukban, lakásukban. Az otthonápolási díj pedig olyan csekély, hogy az aktív dolgozónak nem éri meg, hogy a munkahelye helyett a szülő ellátása mellett döntsön. E rendszer tehát hosszú távon nem működőképes.

Az egyetlen megoldás az öngondoskodás lenne. Ezt a célt szolgálják a különböző nyugdíjcélú megtakarítások, amelyek segítségével mindenki megalapozhatja időskori anyagi biztonságát. Ezek lényege, hogy aktív korunkban havonta pénzt teszünk félre egy számlára, a félretett összegeket pedig befektetik. Így az évtizedek során akár havi 15–20 ezer forintból is felépülhet egy akkora tőke, amely stabil jövedelmet biztosíthat az állami nyugdíjon felül az idős napokra. Az állam támogatja az öngondoskodókat. Minden befizetésre húsz százalék szja-visszatérítés igényelhető, amely hosszú távon két-három millió forinttal növelheti a számla egyenlegét.

Ma Magyarországon mindössze másfél millió embernek van valamilyen nyugdíjcélú megtakarítása, de a nagy többség még nem foglalkozik ezzel. Akik sokáig halogatják a nyugdíjcélú előtakarékosságot, vagy el sem indítják, nehéz helyzetben lesznek 65 éves koruk után. A kötelező szülőtartás révén pedig akaratuk ellenére is a saját nagykorú gyermekeiket sodorják bajba. Éppen ezért a nyugdíjcélú megtakarítás minden aktív korú szülőnek fontos feladata lenne.

Mitől függ a szülőtartás összege?

A szülőtartásnak nincsen jogszabályban meghatározott összege. Ha arról nem tudnak a felek megegyezni, a bíróság három tényezőt vizsgál meg: a szülő vagyoni helyzetét, esetleges érdemtelenségét s a gyermek tartási képességét.

A szülőtartás összege legfeljebb a gyermek jövedelmének a feléig terjedhet. Tartására egyébként a vér szerinti, az örökbefogadott és a mostohagyermek is kötelezhető. Több gyermek esetén közöttük a tartási kötelezettség jövedelmi, vagyoni viszonyaik és teljesítőképességük arányában oszlik meg.

Az utód – a választása szerint – a saját háztartásában természetben vagy pedig havonként pénzben tehet eleget kötelezettségének.

A bíróság a felek viszonyainak figyelembevételével a tartás más módját is meghatározhatja.