Kezdő rendőrtisztként apjával is együtt szolgált a nyugállományú ezredes Egerben

Amikor Kaló József a Maklári út környékén felcseperedett, nem gondolt arra, hogy valaha is rendőr lesz, arra még annyira sem, hogy egyszer az aranymezőben három ezüstcsillag díszíti a paroliját. Hogy is gondolta volna, hiszen akkor egészen más akart lenni. Miután nagyon szerette a hasát, először is szakács. De imádta az állatokat, főként a nyulakat és a lovakat, így felvetődött benne, hogy talán állatorvos. Végül egyik sem lett. Főzni azóta sem tud, s bár rövid ideig egy állatorvos mellett segédkezett, a négylábúak gyógyítására sem vállalkozott. Az állatok szeretete azonban megmaradt, így a gyöngyösi középiskolában növénytermesztő és állattenyésztő képesítést szerzett.

Ha hajdanán nem is gondolt rá, hogy rendőr legyen, a sors később arra terelte. Épphogy letette a záróvizsgáját a jászberényi tanítóképzőben, bevonult a BM Tartalékos Tisztképző Iskolájába, ahonnan rendőr hadnagyként szerelt le.

– Akkor még tanítani akartam, több iskola is szóba került a városban. De semmi nem lett belőle, mert egy ismerősöm szólt, a rendőrségnél van egy betöltetlen, nekem való beosztás, így lettem 1984. május elsején sporttiszt a megyei rendőr-főkapitányságon – mesélte.

S ezzel elkezdődött az egyenruhás karrierje. Egy idő után sajtótiszt lett: éveken át hozta házhoz nekünk az aktuális kék fényű híreket. Aztán a közlekedési alosztályra került, majd 31 évesen, már őrnagyként, az úgynevezett Cobra beavatkozó alosztálynál helyettes parancsnok volt. A kommandós csoport egyebek között fegyveres vagy felfegyverkezett bűnelkövetőket fogott el, kiemelt bűnügyekkel foglalkozott. Volt, hogy egy szegedi, szolnoki és mélykúti zsarolóból álló pénzbehajtó társaság nyomába eredtek, de hasonló ügyben vetették be őket Hatvanban és Egerben is.

– A különleges akciók egyike egy ózdi nyomdászhoz kötődött, aki 75 millió forintot hamisított. Éppen úton volt, hogy elpasszolja a szuper technikával készült, kiváló minőségű bankjegyeket, amikor lecsaptunk rá – idézte fel a nem mindennapi történetet.

A kommandónál eltöltött hét év után csendesebb, de ugyancsak felelősségteljes beosztásba került: az egri városi rendőrkapitányság hivatalvezetői, majd pedig közrendvédelmi osztályvezetői, egyben a kapitány helyettesének a teendőit látta el. Később a megyei rendőrfőkapitány mellett dolgozott, s a civilekkel, a katonai, védelmi és a belső rendőri szervekkel való kapcsolattartás volt a feladata.

– Pörgős huszonöt évi szolgálat után, védelmi kiemelt főelőadóként, alezredesi rendfokozatban értem el a nyugdíjkorhatárt – zárta a hivatásos életútjáról szóló számadást.

Tartja a mondás, hogy a nyugdíjas halála a semmittevés. Kaló Jóskára – ahogy szűkebb és tágabb környezetében emlegetik – ez egyáltalán nem jellemző, az évtizedek során beidegződött pörgés annál inkább. Tíz esztendeje létrehozták az Egri Szent György Nyugdíjas Rendőr Egyesületet, alapító tagja a Kossuth Zsuzsa középiskola rendészeti képzésének, de az általa felkészített fiatalok közül számosan kerültek részben rendőri, részben pedig katonai pályára az egri egyetemről is.

Eredményes életútja, a hivatásos szolgálata során, s azt követő időben végzett tevékenysége elismeréseként a közelmúltban dr. Pintér Sándor belügyminiszter nyugállományú rendőr ezredessé léptette elő.

Bár – mint mondta – hajdanán nem tervezte, hogy valaha rendőr lesz, volt azonban valami, ami a kezdetektől fogva követendő példát mutatott neki. Az édesapja hivatása. A családfő ugyanis 37 éven át szolgált különböző beosztásokban, vasúti körzeti megbízottként, végül fogdaőrként Egerben. Eközben volt olyan öt év, amikor a főtörzszászlós apa együtt szolgált az akkor már főhadnagy fiával.

– Kemény, de igazságos ember volt, mindig jól kijöttünk egymással – emlékezett rá a nyugállományú ezredes.

– Ha élne, hogy fogadta volna, hogy ezredes lett a fiából?

– Végtelenül büszke lenne...

Évszázados pincétől a feliratos tégláig

Az üknagyapa, Győrfy Ferenc hajdanán 1887-től birtokolt egy öreg pincét, ami aztán később apáról fiúra szállt. Így örökölte meg azt Kaló József is, aki borászkodni kezdett, mi több, még sommelier-végzettséget is szerzett. Első alkalommal száz liter bora lett, az 1990-es években az is előfordult, hogy 130 hektoliter érlelődött a hordókban. A pincéjét tucatnyi domborműves és maratott szódásüveg díszíti, de hobbija még a feliratos téglák gyűjtése is, amelyek közül a legrégebbi egy 1714-ből származó példány.